A mindig gödörben lévő építőipari próbálkozók
Hortolányi Gábor kendőzetlen látlelete a magyar építőipar és társadalom mélységeiről. Miközben a NER-közeli beruházók pénzfürdőket építenek, a kivitelezési láncolat alján silány szakik dolgoznak éhbérért, a bonyolult munkagépeket pedig még mindig kádári reflexekkel, rozsdás tízes kulccsal „javítják”. A legális, nettó 400 ezres fizetés mögött kőkemény matematika áll: egymillió forint az alaptét havonta, munkavállalónként. Amíg a parlamentben a Bohóckirály vezényli a méregdrága cirkuszt, addig az ország fizikai alapjai rohadnak le. A kiút nem az olcsó kókler, hanem a valódi produktum megbecsülése.
• 2026.07.15.
Van egy pont, ahol a gazdaság alapjai már nemcsak számokat mutatnak, hanem látleletet adnak egy ország fizikai és szellemi állapotáról.
A milliárdok ára és a kókler valóság
A világ legnagyobb pénzes iparága az építőipar. Már a jó építőipar. Az a baj, hogy ilyet nem nagyon sikerült megvalósítani kicsinyke országunkban – annak ellenére, hogy a hazai milliárdosok nagy része a vagyonát éppen ebből szedte össze.
A valóság az, hogy a silány, már-már kókler szakik szinte éhbérért dolgoznak a nagy projekteken – nyilván megfelelően szarul –, miközben a beruházók és haverjaik, az építőipari modulok urai pénzfürdőt építenek otthonra.
Ne nézzél így. Ez van.
A beruházások 100%-a túlárazott a megrendelő felé, újra tombol a feketemunka, a munkavédelemről azt hiszik, hogy az valami olyasmi, amit tegnap a lábukon fogtak meg, és minden is amortizálódik lefelé. Márpedig az építőipar hanyatlása egy országban még az álmoskönyv szerint sem jó jel.
Bobcat vagy lapáttal és a Trabant-korszak reflexei
Amikor leáll egy Bobcat, és a főnök az „oldjátok meg okosban, vagy vegyetek pár lapátot” utasítással ezt a dolgot le is tudja, ott már nagyon nagy a baj. Ehhez még hozzájön az is, hogy a tízmillion „mindenhez is értő” országa vagyunk, és ezen a kombináción azért könyörtelenül röhög a világnak a józanabbik fele.
Sok mindent láttam már életemben, de amikor egy építőipari munkagépet egy rozsdás tízes kulccsal „javítanak” meg, az egy olyan látlelet egy országról, amire nem lehetünk büszkék.
Persze értem én, hogy de, mert még mindig itt él velünk a kádári világ. Az a reflex, ahol alapfeltétel volt, hogy meg tudj javítani egy Trabantot az út szélén egy tízes, egy tizenhármas, egy tizenhetes kulccsal és maximum két csavarhúzóval. Mondjuk, akkor még voltak szakmunkások, meg létezett szakmunkásképzés. És a szerelők valóban szerelők voltak, nem pedig alkatrész-cserélők. Van egy halvány különbség.
A közvetítői láncolat mocsara
Ha ehhez még tényleg hozzávesszük azt a teljesen értelmetlen és szabályozatlan láncolatot, hogy a megrendelő és a végső kivitelező között legalább négy papírcég dúskál a haszonban, miközben a fővállalkozó éhbérért akarja dolgoztatni a fizikai munkát ténylegesen elvégzőket, ne csodálkozzunk annyira, hogy minden úgy szar, ahogy van.
Pusztul az ország.
Az Orbán-kormányoknak volt erre nézve egy gyenge kísérletük, hogy szabályozzák az építőipar rendszerét. De amikor az első számú gazdasági koponya jelezte feléjük, hogy ez az a szegmens, ahol a milliárdok nekik a földön hevernek, a szabályozás hirtelen abba is maradt. Mára, ha véletlenül találsz egy valódi, tisztességes szakembert bármire, és megnézed az árajánlatát, azonnal lélegeztetőgép után kapkodsz.
Pedig semmi okod rá!
A jó szakmunka kőkemény matematikája
A valódi, jó szakmunka ennyibe kerül. Ez egyszerű matematika. Ha egy munkavállalónak – és a vállalkozó is munkavállaló! – akarsz adni 400 000 Ft nettó fizetést (ami a mai Magyarországon, meg a holnaputánin szinte inkább csak zsebpénz), neked munkáltatóként egészen pontosan hatszázhetvennyolcezer forintot kell kicsengetned az állam felé. Azaz egy hónapban ekkora értéket kell minimum előállítanod.
Bruttó bér és járulékok (nettó 400 000 Ft-ra):
De a valóságban sokkal többet! Mert a vállalkozónak is keresnie kell, és ezeken a számokon még nincs rajta az egyéb adók terhe, meg az a sarc, amit aztán éppen a NER 2.0 fog okosban eltenni, miután a teljhatalmat megszerzi.
Szóval maradjunk annyiban: egymillió forint az alaptét per fő per hó. Anyag nélkül.
Te pedig sokkot kapsz, amikor meglátod a végösszeget az ajánlaton, miközben te magad is csak 400 ezret keresel. Ez egy tökéletes, fojtogató ördögi kör.
Cirkusz a hegyen, rohadás a völgyben
És pontosan ezzel a rendszerszintű problémával kellene foglalkozniuk azoknak a fizetett szolgáknak, akiket felemeltünk a parlament szent falai közé havi milliós fizetésekért. De ők nem ezzel foglalkoznak. Ott jelenleg a világ legszánalmasabb, legdrágább és legkárosabb cirkuszát vezényli a Bohóckirály a biodíszleteivel.
Amíg mi lent, a gödör szélén, a rozsdás tízes kulccsal próbáljuk életben tartani a mindennapokat, addig ők fent a fejünk felett dőzsölnek a mi kontónkra gyártott látványpékségben.
A kiút ebből a mocsárból nem az, hogy tovább keresgéljük a legolcsóbb kóklert, aki még “okosba” megcsinálja féláron, aztán fél év múlva ránk omlik a fal. A kiút az, ha elkezdjük tisztelni és megfizetni a valódi tudást, a valódi produktumot, és végre kiköpjük a kádári reflexeket.
Mert a minőségnek ára van. Az olcsó hazugság ára viszont az egész ország jövője.
Last modified: 2026.07.15.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés