A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük
Pénzmag, avagy a magyar erdők titkos vegetációja

Pénzmag, avagy a magyar erdők titkos vegetációja

Mélyre hatoló gyökérzetű euró, savanyú talajban elértéktelenedő forint, madáretetőben csipegetett bankjegyek és az óvodai jel híján árván maradt milliárdos kötegek. Rimóczi László sziporkázó tárcaesszéjében bemutatja a hazai erdőgazdálkodás legújabb ágazatát: a készpénztermesztést, ahol a föld azért a legnépszerűbb magyar bank, mert nem kér igazolást a betét eredetéről.

Rimóczi László Rimóczi LászlóAbszurdisztánApropó3 perc olvasás

Sokáig azt hittük, hogy az erdő az a hely, ahol az ember megpihenhet, gombát szedhet, esetleg eltévedhet. Most azonban kiderült, hogy az erdőgazdálkodásnak van egy eddig kevésbé ismert, mondhatni alternatív ágazata is: a készpénztermesztés. A módszer egyszerű, bár némi tőkeigénnyel jár. Az ember vesz néhány milliárdot, kiássa a megfelelő méretű gödröt, belehelyezi a bankókat, betemeti, majd vár. A természet elvégzi a többit. Vagy nem.

 

A szakirodalom egyelőre nem tisztázta, hogy a pénz lombhullató vagy örökzöld növénynek számít-e, de az már bizonyos, hogy megfelelő talajviszonyok mellett meglepően jól bírja a föld alatti tartózkodást. Különösen az euró, amelynek gyökérzete állítólag mélyebbre hatol, míg a dollár inkább az árnyékosabb, védettebb helyeket kedveli. A forint ellenben hazai fajta, alkalmazkodóképes, de a savanyú talajtól időnként elértéktelenedik. Szóval az ember elültet mondjuk hatmilliárd forintot – kissé szokatlan agrártechnológia! – a természet lágy ölén, aztán várja, hogy kinőjön belőle egy kisebb államháztartás.

 

Felmerül tehát a kérdés: vajon miért ás el valaki ennyi rengeteg pénzmagot? Talán tényleg azért, hogy kicsírázzon. Hogy egyszer majd szép, terebélyes pénzfák nőjenek belőle, amelyeken ötszáz eurós levelek susognak a szélben, és a madarak aprópénzt csipegetnek a lombkoronából. (A madáretetőben talált bankjegyek mindenesetre arra utalnak, hogy a kertészeti kísérletek már elérték a fauna táplálásának szintjét is.) A magyar erdő így lassan önfenntartó gazdasági ökoszisztémává válik, amelyben a mókus nem mogyorót gyűjt, hanem valutát, a vaddisznó pedig, ha szerencséje van, némi izmos forintra túr rá.

 

A nyomozók egyelőre nem tudják, kié a pénz. Ez természetesen érthető, hiszen a bankjegyeken nincs óvodai jel. Nem lehet tudni, hogy melyik köteg tartozik a kiscsoporthoz, melyik a nagycsoporthoz, és melyik az iskolai takarékbélyeg-gyűjtő szakkörhöz. A pénz tehát árva. Gazdátlan. Szinte megható, ahogy ott fekszik a helyszínelős nejlonon, és várja, hogy valaki hazavigye. Persze nem akárki, mert a pénznek is megvan a maga társadalmi státusza, nem szeret akárkinek a zsebébe kerülni.

 

A magyar ember egyébként is szeret elültetni dolgokat. Ha nincs pénze, reményt ültet, ha nincs reménye, krumplit, ha pedig van hatmilliárdja, akkor valószínűleg erdőt. Mert mi más lehetne a nemzeti tőkefelhalmozás legősibb formája, mint a természetbe történő visszaforgatás? A bankrendszer túl bonyolult, a kamat kiszámíthatatlan, az állampapír lassú hozamú, a föld viszont türelmes. Nem kérdez, nem kér igazolásokat, nem érdeklődik az eredet felől.

 

Persze az is lehet, hogy a pénzt nem termesztési céllal ásták el, hanem egyszerűen csak el akarták tenni valahová, ahol biztonságban van. A föld ugyanis a világ legnagyobb trezorja: nem kell hozzá kód, kulcs, banki ügyintéző, és még a havi számlavezetési díjat sem számítja fel. Hátránya viszont, hogy időnként régészek, gombászok vagy vagyonvisszaszerzők bukkannak a betétekre.

 

Mindenesetre javasolnám, hogy a jövőben az erdőket ne kizárólag hektárban, hanem betéti kamatlábban is tartsuk nyilván. Ahol ugyanis ennyi pénz terem, ott előbb-utóbb szükség lesz egy külön erdészeti felügyeletre, amely megállapítja, mikor van a pénznek érési ideje, melyik évszakban kell szüretelni, és hogy az illegálisan elültetett milliárdok után kell-e földadót fizetni. Egyvalami azonban biztos: a magyar erdő többé már nem ugyanaz, mint régen.

 

Eleged van abból, hogy a közösségi média eltüntesse az tartalmainkat? Iratkozz fel a Kígyó Biciklizik Telegram csatornájára itt! Itt cenzúrázás és algoritmusok nélkül közvetlenül elérsz minden friss írást.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.

Előfizetői belépés

Előfizetés

Vélemény, hozzászólás?

A szerzőről

Összes szerző →
Rimóczi László
Rimóczi László

...Íróféle. „Az ember életműve mindig egy kicsit olyan, mint egy IKEA-szekrény: az alkotó végig biztos benne, hogy. tudja, mit épít, a végén mégis marad néhány csavar, melyek rendeltetését senki sem tudja. megmagyarázni.” Budapesten él, ám nem könnyű teljes bizonyossággal. eldönteni,…

További cikkek →