Sokáig azt hittük, hogy az erdő az a hely, ahol az ember megpihenhet, gombát szedhet, esetleg eltévedhet. Most azonban kiderült, hogy az erdőgazdálkodásnak van egy eddig kevésbé ismert, mondhatni alternatív ágazata is: a készpénztermesztés. A módszer egyszerű, bár némi tőkeigénnyel jár. Az ember vesz néhány milliárdot, kiássa a megfelelő méretű gödröt, belehelyezi a bankókat, betemeti, majd vár. A természet elvégzi a többit. Vagy nem.
A szakirodalom egyelőre nem tisztázta, hogy a pénz lombhullató vagy örökzöld növénynek számít-e, de az már bizonyos, hogy megfelelő talajviszonyok mellett meglepően jól bírja a föld alatti tartózkodást. Különösen az euró, amelynek gyökérzete állítólag mélyebbre hatol, míg a dollár inkább az árnyékosabb, védettebb helyeket kedveli. A forint ellenben hazai fajta, alkalmazkodóképes, de a savanyú talajtól időnként elértéktelenedik. Szóval az ember elültet mondjuk hatmilliárd forintot – kissé szokatlan agrártechnológia! – a természet lágy ölén, aztán várja, hogy kinőjön belőle egy kisebb államháztartás.
Felmerül tehát a kérdés: vajon miért ás el valaki ennyi rengeteg pénzmagot? Talán tényleg azért, hogy kicsírázzon. Hogy egyszer majd szép, terebélyes pénzfák nőjenek belőle, amelyeken ötszáz eurós levelek susognak a szélben, és a madarak aprópénzt csipegetnek a lombkoronából. (A madáretetőben talált bankjegyek mindenesetre arra utalnak, hogy a kertészeti kísérletek már elérték a fauna táplálásának szintjét is.) A magyar erdő így lassan önfenntartó gazdasági ökoszisztémává válik, amelyben a mókus nem mogyorót gyűjt, hanem valutát, a vaddisznó pedig, ha szerencséje van, némi izmos forintra túr rá.
A nyomozók egyelőre nem tudják, kié a pénz. Ez természetesen érthető, hiszen a bankjegyeken nincs óvodai jel. Nem lehet tudni, hogy melyik köteg tartozik a kiscsoporthoz, melyik a nagycsoporthoz, és melyik az iskolai takarékbélyeg-gyűjtő szakkörhöz. A pénz tehát árva. Gazdátlan. Szinte megható, ahogy ott fekszik a helyszínelős nejlonon, és várja, hogy valaki hazavigye. Persze nem akárki, mert a pénznek is megvan a maga társadalmi státusza, nem szeret akárkinek a zsebébe kerülni.
A magyar ember egyébként is szeret elültetni dolgokat. Ha nincs pénze, reményt ültet, ha nincs reménye, krumplit, ha pedig van hatmilliárdja, akkor valószínűleg erdőt. Mert mi más lehetne a nemzeti tőkefelhalmozás legősibb formája, mint a természetbe történő visszaforgatás? A bankrendszer túl bonyolult, a kamat kiszámíthatatlan, az állampapír lassú hozamú, a föld viszont türelmes. Nem kérdez, nem kér igazolásokat, nem érdeklődik az eredet felől.
Persze az is lehet, hogy a pénzt nem termesztési céllal ásták el, hanem egyszerűen csak el akarták tenni valahová, ahol biztonságban van. A föld ugyanis a világ legnagyobb trezorja: nem kell hozzá kód, kulcs, banki ügyintéző, és még a havi számlavezetési díjat sem számítja fel. Hátránya viszont, hogy időnként régészek, gombászok vagy vagyonvisszaszerzők bukkannak a betétekre.
Mindenesetre javasolnám, hogy a jövőben az erdőket ne kizárólag hektárban, hanem betéti kamatlábban is tartsuk nyilván. Ahol ugyanis ennyi pénz terem, ott előbb-utóbb szükség lesz egy külön erdészeti felügyeletre, amely megállapítja, mikor van a pénznek érési ideje, melyik évszakban kell szüretelni, és hogy az illegálisan elültetett milliárdok után kell-e földadót fizetni. Egyvalami azonban biztos: a magyar erdő többé már nem ugyanaz, mint régen.








Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés