Hortolányi GáborNem, uram
Magyarország éppen a kristályt tette el, amikor meghallotta a férjét.
— Mi ez a névsor?
A szobalány megállt a folyosón.
— Amit tegnap kértél, uram.
— Én ezt kértem?
— Azt mondtad, vegyük le róla…
— Ne magyarázd meg nekem, hogy én mit mondtam!
A lány elhallgatott. A sármőr visszanyomta a kezébe a lapokat.
— Holnapra kijavítod. Talán ennyit rád lehet bízni.
Vékony, rikácsoló hangja végigvágott a folyosón. Magyarország megvárta, amíg becsukódik a dolgozószoba ajtaja, aztán kilépett.
— Tegnap én is hallottam. Pontosan ezt kérte.
A lány gyorsan körülnézett.
— Tudom. Csak kérlek, ne mondd neki, hogy beszéltünk.
Vacsoránál a sármőr jókedvű volt. Arról beszélt, mennyire szeretik az emberei. Nála mindenki elmondhatja, amit gondol.
A felszolgáló közben vizet töltött.
— Elég! Nem látod, hogy tele van?
A fiú összerezzent. Néhány csepp az abroszra hullott.
— Na, ezt is sikerült.
Magyarország a fiú kezét figyelte.
— Megijesztetted.
A férje hátrafordult.
— Félsz tőlem?
A fiú egy pillanatra Magyarországra nézett.
— Nem, uram.
— Tessék — mondta a sármőr.
Elégedetten folytatta az evést. A fiú két kézzel fogta a kancsót.
Magyarország maga elé húzta a poharát.
— Köszönöm.
A felszolgáló felnézett. Egy pillanatig nem is tudta, mit feleljen.
A holnapi feladat
A telefon késő este szólalt meg.
Magyarország a folyosón járt. A dolgozószoba ajtaja résnyire nyitva maradt.
— Láttad a költségvetést? — kérdezte az ismeretlen hang.
— Láttam. Megígértem, hogy nem emelünk adót.
— Akkor holnap másról kell beszélniük.
A sármőr felnevetett.
— Kit vegyek elő?
— Az Öreg Mestert. Vagy valamelyik emberét. A mondatot átküldtük.
Odabent papír zörrent.
— Ez azért erős.
— Felháborodnak rajta. Te visszaszólsz. Estére mindenki erről vitázik.
— És ha a számokat kérdezik?
— Akkor megsértődsz.
A sármőr hallgatott.
— Ezt is én mondjam meg, hogyan kell?
— Nem — felelte gyorsan.
Magyarország közelebb lépett az ajtóhoz.
— A végén megint azt mondják majd, hogy arrogáns vagyok.
— Mondják. Csak ne azt számolgassák, mennyivel fizetnek többet.
A férje még egyeztette, hol álljon, mikor mosolyogjon, melyik kérdésre ne válaszoljon.
Magyarországnak eszébe jutott a vacsora. A fiú a kancsóval, a néhány csepp víz az abroszon. Ahogy leste a sármőr kezét: tölthet-e még, vagy már húzódjon hátrébb. Most a férje figyelt ugyanilyen engedelmesen. Nem vágott közbe. Visszakérdezett, megvárta a választ, és feljegyezte, mit várnak tőle.
Magyarország még sosem hallotta ilyen készségesnek.
A vonal túlsó végén valaki kijavította:
— Ezt ne így mondd. Kezdd újra.
A sármőr újrakezdte.
A kérdés marad
Magyarország maga elé emelte a kristályt.
— Adóemelés lesz. Holnap sértegetni fog valakit, hogy ne erről beszéljünk.
Egymás után érkeztek a válaszok.Megnézem a számokat.Nálunk is azt mondták, nem lesz emelés.Én nem merek rákérdezni.
Magyarország sokáig nézte az utolsó sort.
— Én sem szívesen.
Újabb üzenet jelent meg:Attól még megnézhetjük együtt.
Elküldték egymásnak a lapokat. Valaki észrevett egy hibát, más megtalálta a hozzá tartozó táblázatot. Magyarország kérdezett, visszalapozott, számolt. Mire elcsendesedett a palota, már értette, mit jelent majd az emelés.
Felírt egyetlen kérdést.
Reggel a nagyteremben a sármőr elmosolyodott, és elmondta az előző este begyakorolt sértést. Az intéző felnevetett. Néhányan követték.
Magyarország előtt ott feküdt a költségvetés. A lap szélét gyűrögette, miközben a férje már azt fejtegette, milyen ember az, akit éppen megalázott.
Várta, hogy valaki megszólaljon.
Senki nem szólt.
Majdnem ő is megvárta az ülés végét.
— Miért szerepel ebben adóemelés?
A sármőr lassan felé fordult.
— Te most itt akarsz okoskodni?
— Azt ígérted, nem lesz emelés.
A férfi felnevetett, és körülnézett az asztalnál.
— Valaki elmagyarázná neki? Rajzoljatok is hozzá, ha kell.
Az intéző szája mosolyra húzódott. Magyarország érezte, hogy elönti a forróság. A férje előrehajolt.
— Otthon nem elég hallgatnom a butaságaidat? Ide is behozod?
Magyarország a füzetére tette a kezét.
— A költségvetésről kérdeztem.
— Én meg hozzád beszélek!
A tenyere az asztalra csapódott. Megcsörrentek a poharak.
Magyarország összerezzent. A férfi ezt észrevette, és még közelebb hajolt.
— Nézz rám, amikor beszélek! Nélkülem azt sem tudnád, merre van az ajtó, most meg itt játszod az eszedet előttük?
Régebben Magyarország ezen a ponton már bocsánatot kért volna. A hangjáért. A kérdésért. Azért, hogy rosszkor szólalt meg.
Most megvárta, amíg a férje levegőt vesz. A sértések fájtak. De már nem jutott eszébe, hogy talán igaza van. Előtte feküdt a költségvetés. Előző este többen is ellenőrizték. Attól nem változtak meg a számok, hogy a férje üvöltött.
— Azt kérdezem, miért kell több adót fizetni.
A sármőr a poharáért nyúlt. Remegő ujjai között a pohár talpa hozzáütődött az asztalhoz. Felkapta, aztán ivás nélkül visszatette.
— Mert mi így döntöttünk! Világos? Vagy ezt sem bírod felfogni?
Éles hangja megbicsaklott az utolsó szónál. Magyarország felnézett.
— Mi? Te és ki még?
A sármőr az asztalra csapott.
— Ne forgasd ki a szavaimat!
Magyarország nem válaszolt. Eszébe jutott, milyen engedelmesen figyelt előző este a férje az ismeretlen hangra. A férfi az asztal szélére szorította a kezét. Még mindig remegett.
— Te engem nem fogsz itt vallatni! Te hálátlan…
Az írnok halkan megszólalt:
— Uram, az emelés valóban szerepel benne.
— Fogd be!
Az írnok elhallgatott. Magyarország felé fordította a fejét.
— Köszönöm. Én is azt a sort nézem.
A férje egyikükről a másikukra kapta a tekintetét.
— Szóval ezt megbeszéltétek? A hátam mögött?
Magyarország hallotta a saját szívverését. Az asztal alatt a talpát a padlóhoz nyomta.
— Megnéztük, mennyit kell majd fizetnünk.
A sármőr felállt. A szék nagyot csattant mögötte.
— Ennek az ülésnek vége! Takarodjatok!
A papírokat az asztalhoz csapta. Egy lap lecsúszott a földre. Senki nem hajolt le érte.
A sármőr kiviharzott. Az ajtó becsapódott mögötte.
Magyarország még néhány másodpercig mozdulatlanul ült. Aztán lassan kiengedte a levegőt.
Az írnok odatolta mellé a saját példányát.
— Itt van a részletes táblázat is.
Magyarország közelebb húzta. A füzetében feljegyezte a választ:
„Mert mi így döntöttünk.”
A mi szót aláhúzta.
Alatta folytatta a számolást.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés