Manír ellenállás – Vészhelyzet
A Bohóckirály beteg, frusztrált világában nem tűri az ellentmondást, ám a rögvalóságban még léteznek szabadok, akiknek van emberi tartásuk. Miközben a hatalom bábjai és a jobbágyok hajbókolnak, a nemzet kettészakadt: a nép lassan elveszíti bizalmát az ócska, hazugságokra épített színház felett. Manír – a megrepedt porcelánbaba, aki reggelre mindig megragasztja magát – tudja, hogy a vész közelg. Ám a hatalmasságok csak addig erősek, amíg ki nem egyenesednek a kaszák: mert a végén sosem a nyers erő győz, hanem a tartás.
• 2026.07.21.
A Bohóckirály beteg világa
A tartalék Kamarást leköpte, az udvari Bolondot felakasztatta, a szajhákkal úgy bánt, mint a kapcáival – a Bohóckirály.
Történt ugyanis, hogy ellentmondtak beteg, frusztrált és egyre rettegőbb világában neki: a férfinak, a királynak, a mindenhatónak. Tette mindezt egy szuka, aki ahelyett, hogy elfogadta volna a Hercegprímási rangot, udvariasan, de visszautasította. A háttérben jegyezném meg: nyilván amúgy azt is megbánta már, hogy megengedte magának, hogy önszántából egy helyiségben tartózkodjon a Bohóckirállyal.
Igen, mert még van ilyen.
Vannak még szabadok, akik megtehetik, hogy ha arra törvénnyel vagy erővel nem veszik rá őket, akkor bizony a Bohóckirály a közelükbe sem mehet. Bármekkora akarnok. És ez azt jelenti, hogy a nemzet nem fél! Hiába tapsikolnak a jobbágyok, és hiába hajlonganak a tótok nagyhangú emberei. A székelyek itt vannak velünk, és épülnek az Életpontok is.
Hatalom vagy Emberi tartás
Ugyanis hatalmat lehet szerezni, de valódi, minőségi életet nem! Azért meg kell dolgozni, el kell érni, és élvezni kell. Mindehhez pedig nem ideológiára van szükség, hanem emberi tartásra.
Ez utóbbit már a Bölcs mondta, miközben megnyert egy sima piros húszast kontrával, mert a varázsló azt hitte, az Ultiban is vannak varázslatok. Nincsenek.
Hatalom vagy Emberi tartás
Ugyanis hatalmat lehet szerezni, de valódi, minőségi életet nem! Azért meg kell dolgozni, el kell érni, és élvezni kell. Mindehhez pedig nem ideológiára van szükség, hanem emberi tartásra.
Ez utóbbit már a Bölcs mondta, miközben megnyert egy sima piros húszast kontrával, mert a Varázsló azt hitte, az Ultiban is vannak varázslatok. Nincsenek.
A porcelánbaba újra összerakja magát
Manír ugyan vesztésre állt, de nem volt elkeseredve. Egyszerűen már rég megtanult veszteni. Felállni. Újrakezdeni. Széllel szemben hugyozni – ez nem kis mutatvány ám! Valamint számos olyan készsége van, ami a túléléshez kell.
Mert Manír túlélő, bár sokan azt hiszik, hogy valamilyen hős, akit nem tud megtörni a világ. Ugyan. Manír ugyanolyan porcelánbaba, mint te meg én, csak próbál – legalábbis nyilvánosan – nem összetörni. De ha mégis, reggelre mindig megragasztja magát. Tudja: a nemzetnek szüksége van még rá. Másnak már nem.
Az emberi kapcsolatai nagy részét a bukott Király és a Bohóckirály nagy háborúja a sárba tiporta – olyan mélyre, ahonnan már nincs visszaút. Manír ezért meg is veti a királyokat. Meg a főnemeseket. Mindazokat, akik vidékiesen szólva más faszával verik a csalánt. Mert ezt teszik, mindenféle vállalt felelősség nélkül. És sokan ehhez tapsolnak. Tapsolnak most, és tapsoltak a bukott Király uralkodása alatt is. Tapsoltak, mert náluk is hiányzott a… a szó, amit keresel: a tartás.
Kettészakadt nemzet: Manírok, jobbágyok és újprolik
Most éppen vészhelyzet van!
Nem, nem azért, mert a Bölcsnek most megvan egy olyan rekontramarsa, hogy le a kalappal, hanem mert a nemzetnek nincs vezetője, és a nemzet kettészakadt Manírokra meg jobbágyokra. No meg újprolikra. Meg a tehetetlenül, szótlanul tűrő, önmagukat ezzel nem becsülő emberekre, akiknek az az életfilozófiájuk, hogy jobb nem beszélni, mert a hatalmasságok úgyis erősebbek.
Pedig nem.
A Hatalmasságok csak addig erősek, amíg ki nem egyenesednek a kaszák, kézbe nem kerülnek a kapák, és a távoli város felé el nem indul a paraszt. Ha elindul, baj van. És hiába van már a Bohóckirály bábjának a kezében a katonaság irányítása is, hiába hajbókolnak a pandúrok, hiába minden. Főleg hiába az újprolik kezükben baseballütővel, felkészülve az utcai harcokra.
Soha nem az erő győz, hanem a tartás.
Amikor a Duna elmossa a hordalékot
A vész közeleg. Ezt tudja a Varázsló, tudja a Bölcs, tudja Manír, és Manír tudja, hogy egyre többen tudják. A Bohóckirály is tudja. Hiszen erre készül. Ő maga hozza el a vészt, mert abban reménykedik, hogy a biztos várak egyikében átvészeli a harcokat, aztán kegyetlenül felnégyeltet mindenkit, akitől valaha is rettegett, és bosszút áll a Varázslókon, a Bölcseken és a Manírokon.
Csak egy a baj!
Vészhelyzet, sőt már vész is volt nagyon sok. Mégis vannak még Varázslók, Bölcsek és Manírok.
A királyok pedig tudják: lassan elveszíti a nép a teljes bizalmát e fölött a hazugságokra épített, ócska színházi hatalom felett. Új világot akarnak majd – még akkor is, ha nagyon sok hordalékot fog majd a Duna elmosni egészen a tengerig, ahol örök feledésbe merülhet ez a csúfos múlt.
Last modified: 2026.07.21.
Kapcsolódó cikkek
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés