Schneider EdinaA mindig tökéletes ember
Magyarország a harmadik mondatnál lehajtotta a fejét.
A sármőr a másik birodalom nyelvén mondott beszédet.
Előtte feküdt a szöveg. Egy hosszabb szónak kétszer is nekifutott, aztán köhintett, és átugrotta. A mondat közepén megállt levegőt venni, a végén viszont továbbment, mintha még tartozna hozzá valami.
Magyarország a tolmácsot nézte.
A tolmács a papírját.
Indulás előtt a nyelvtanár is felajánlotta, hogy átolvassák a beszédet együtt.
— Tudok olvasni — felelte a sármőr.
— Csak bejelölném, melyik szótagra esik a hangsúly…
— Nekem ne firkálja össze.
Most a terem végében valaki a fülhallgatójához nyúlt.
Magyarország jól beszélt idegen nyelven. Tudta, milyen keresni egy szót, aztán jobb híján kézzel-lábbal elmagyarázni. Ezen még nevetni is tudott.
Most viszont égett az arca. A férje mindenkit elzavart, aki segíthetett volna, aztán kiállt, mintha egyedül képviselné az egész országot.
A beszéd után újságírók várták.
A sármőr ekkor már folyékonyan beszélt. A saját nyelvén szidta az Öreg Mestert, pedig nem az volt a kérdés!
Az egyik vendéglátó megpróbált rátérni arra, amiért meghívta őket. A sármőr felemelte az ujját: még nem fejezte be.
Magyarország mögötte állt. Legszívesebben bemutatkozott volna mindenkinek külön. Hogy ő is itt van. És volna más is, amit elmondhatna az otthonáról.
A felkészülés
Este Magyarország maga elé emelte a kristályt.
— Ismertek valakit, aki beszédekre készít fel embereket?
Ismerünk. Mikor mondasz beszédet?
— Nem én. A férjem.
A válaszra most várni kellett.
Másnap jelentkezett egy nyelvtanár. Hozott volna magával egy protokollszakértőt és valakit, aki beszédpróbákon figyeli, mikor vág közbe az ember, vagy mikor veszíti el a hallgatóságát.
— Csak ne érezze vizsgának — kérte Magyarország.
— Mit szokott csinálni, ha kijavítják?
Magyarország egy pillanatig gondolkodott.
— Megkéri az illetőt, hogy fáradjon ki. A „megkéri” persze túlzás.
A tanár nem nevetett.
— Akkor először beszélj vele. Ha van kedve hozzá, kezdhetjük egyetlen oldallal.
Magyarország egy délutánt kért tőlük. Elképzelte, milyen volna a következő úton úgy ülni a férje mellett, hogy az végighallgat egy kérdést. Megköszön valamit. Ha pedig elakad, hátranéz a tolmácsra, és hagyja, hogy segítsen.
A füzetébe azt írta: válságstáb.
A meghívóra azt: felkészülés a következő útra.
A tökéletes ember
A sármőr vacsora előtt találta meg a meghívót.
— Ezek kik?
Magyarország elmondta.
— És mit akarnak itt?
— Segítenének a következő beszédnél.
— Miért? Ezzel mi baj volt?
Magyarország letette a kanalát.
— Láttam, hogy néhány szónál elakadtál.
A sármőr elmosolyodott. Magyarország ismerte ezt a mosolyt.
— Milyen figyelmes vagy. Más feleség büszke lenne.
— Büszke szeretnék lenni.
A férfi arca megfeszült.
— Hát akkor legyél.
Magyarország hallgatott.
— A vendéglátók gratuláltak. Állva fogadtak. Te pedig összeszedtél néhány senkit, hogy kioktassanak?
— A tanár azt mondta, egy délután is…
— Engem nem érdekel, mit mondott a tanár!
Felemelte a meghívót.
— Ő mikor beszélt ennyi ember előtt? Ha olyan nagy tudású, miért nem őt hívják mindenhova?
— Mert ő tanít. Téged meg most meghívtak beszélni.
A sármőr egy pillanatra elnémult. Aztán közelebb hajolt.
— Veled az a baj, hogy nem bírod elviselni, ki lett a férjed.
Magyarország a meghívót nézte a kezében. Mennyi időt töltött azzal a néhány szóval. Ne legyen rajta, hogy tanfolyam. Ne legyen rajta, hogy viselkedés. Hátha így nem veszi sértésnek.
— Nekem nincs mit tanulnom ezektől — folytatta a férje. — Azt a beszédet pontosan úgy kellett elmondani. Aki ért hozzá, az tudja.
— Akkor nem jössz el.
— És te lemondod. Még ma.
A lapot az asztalra dobta, és kiment.
Magyarország sokáig ült előtte. Aztán elővette a kristályt.
— Nem kéri a segítséget.
Értem — felelte a tanár.
— Sajnálom, hogy lefoglaltam a délutánotokat.
Az időpont még szabad.
Magyarország végignézett a jegyzetein.
— Én eljöhetnék?
Persze. Miben segíthetünk?
— A nyelvben biztosan. A következő úton szeretnék én is beszélgetni az emberekkel.
Újabb üzenet érkezett.
Én is csatlakoznék. Régóta készülök újrakezdeni.
Aztán még valaki jelentkezett.
Magyarország kihúzta a füzetéből, hogy válságstáb. A tanár neve mellé felírta a sajátját, alá a többiekét.
A találkozót megtartották.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés