Fegyir Sándor, az ukrán nagykövet, mintha a jövőbe látna, már a vádemelés előtt osztja meg a nagyérdeművel, kik kerülhetnek bíróság elé az aranykonvojügyben. Míg a magyar hatóságok a titkosított iratok és a bürokrácia zűrzavarában keresgélnek, addig ez a külföldi diplomata olyan magabiztosan beszél, hogy akár még bűvésztrükknek is eladhatná magát.
A nagykövet szavai felvetik a kérdést: vajon miért tud ő többet a magyar nyomozásról, mint maguk a nyomozók? Míg a mi ügyészségünk a „nem tudom” és a „nincs információnk” között ingadozik, addig Fegyir már a következő fejezetet írja. A helyzet abszurditása a javából való, hiszen az aranykonvoj titkai úgy tűnik, hogy már nem is titkok, hanem közérdekű információk, amelyekhez a nagykövet könnyedén hozzáfér.
De talán nem is véletlen ez, hiszen a politikai játékok mindig is nagy szerepet játszottak a diplomáciában. Akár egy színdarab, ahol mindenki a saját érdekét szolgálja, míg a nézők csodálkoznak a történéseken. Ki tudja, talán Fegyir a következő Kossuth-díjas bűvész?
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés