A Titanic mint rendezvényszervezési fiaskó – amikor a nyitóesemény egyben a záróesemény is

Az első ülésen már az ajtóban látszik, hogy itt nem egyszerű párkapcsolati problémáról lesz szó, hanem egy hosszú ideje fennálló, állami méretű együttélési zavarról, amelyben az egyik fél szerint minden rendben van, a másik szerint semmi sincs rendben, a pszichiáter pedig még azt sem tudja eldönteni, hogy most két páciens érkezett-e, vagy egy egész ország. …A Fidesz kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, úgy, mintha az a fotel is kétharmaddal lett volna megválasztva, majd közli, hogy a probléma alapvetően: a Tisza. Nem új keletű probléma, teszi hozzá, hanem régi magyar betegség: mindig akad valaki, aki kívülről akarja megmondani, hogyan kell kormányozni, miközben jönnek a migránsok, Brüsszel követelget, és a háború sem hagyja az embert nyugodtan dolgozni.

A Tisza ráadásul szerinte tipikusan az a partner, aki lojálisan elmondja, hogy megérti a másik lelkiállapotát, aztán előveszi a régi számlákat, a kormányzati szerződéseket, …a közpénzeket, az elvesztett bizalom témáját, a különféle botrányokat, és úgy tesz, mintha egy kapcsolatban számítana, ki mit csinált az elmúlt tizenhat évben. …Aztán a Fidesz kissé előrehajol, és elmagyarázza az orvosnak, hogy ő tulajdonképpen stabil, tapasztalt, családcentrikus, rezsicsökkentő, határvédő, békepárti, és egyáltalán nem érti, miért mondja mindenki, hogy kontrolláló. A kontroll az nem kontroll, hanem felelősség, mondja a Fidesz, a lojalitás pedig nem függőség, hanem nemzeti együttműködés. Aki pedig folyton azt kérdezi, hová lett a pénz, és miért ugyanazok az emberek jelennek meg minden környékbeli építkezésen, és miért kerül ennyibe a közbeszerzés, és miért van olyan érzése az embernek, mintha a családi ezüst időnként magától átköltözne egy másik családhoz, az egyszerűen negatív. A Fidesz szerint a Tisza ráadásul hálátlan.

Mert amikor ő felnevelte ezt az országot, akkor a Tisza még sehol sem volt, most pedig itt ül, frissen nyírt hajjal, új öltönyben, és úgy beszél a változásról, mintha a változás önmagában erkölcsi erény volna. Márpedig változás nélkül is lehet boldogan élni, különösen akkor, ha az ember tizennégy éve ugyanabban a nappaliban ül, és közben folyamatosan átrendezi a bútorokat. A Fidesz végül kijelenti, hogy ő nem fél a Tiszától, ezt külön hangsúlyozza, majd még egyszer megjegyzi, hogy egyáltalán nem fél, és harmadszor is, mert a doktor arcán apró értetlenség árnya suhan át. …A Tisza szerinte csak egy politikai Tinder-profil: új kép, új bemutatkozás, nagy lendület, de ha egy vadregényes sátorozás alkalmával kiderül, hogy nincs meg a telefontöltő, leáll a kampány. És különben is, teszi hozzá, aki a Fideszt le akarja váltani, az nem egyszerűen kormányt akar váltani, hanem történelmet, identitást, kerítést, keresztet, családot, rezsit, békét és még ki tudja, mit, miközben ő, a Fidesz, csak azt szeretné, hogy végre hagyják nyugodtan szeretni ezt az országot úgy, ahogy ő tudja: kissé hangosan, kissé birtoklóan, rengeteg plakáttal, és lehetőleg hosszú távú szerződésben. „Én sose néztem bele a telefonjába, de tudom, hogy van titkos profilja!” – teszi hozzá könnyes szemmel, majd a zsebkendős doboz felé nyúl, ami az orvos asztalán kushad.