Menopauza és szex – avagy siess, amíg meg nem gondolom magam

A menopauza előtt a szex is viszonylag egyszerű dolog volt. Kívántad, vagy nem kívántad. És általában a tested is nagyjából ugyanazon a véleményen volt, mint az agyad.

Nos, ez a fajta együttműködés később megszűnik. Most ugyanis előfordul, hogy hetekig semmi.

Rád néz a párod: semmi.

Megölel: semmi.

Megcsókol: semmi.

Megpróbálja azt a mozdulatot, ami húsz éve még egészen megbízhatóan működött: kifejezetten idegesít.

Aztán egy teljesen átlagos kedden, délután 16:42-kor történik valami. Ránézel ugyanarra a férfira. Ugyanaz az arc. Ugyanaz a test. Ugyanaz a férfi, aki reggel még azzal kergetett az őrületbe, hogy a mosogató mellé tette a bögrét, nem bele.

És te hirtelen: Úristen, de jó pasi!

A tested közli: – Most. – Tessék? – MOST. – De mindjárt indulnunk kell… – Nem érdekel. – Tegnap még hozzád sem érhettem! – Az tegnap volt.

És ilyenkor, kedves férfiak, nem kérdezünk. Nem elemezünk. Nem hozzuk fel, hogy múlt csütörtökön mi történt. Dolgozunk. Mert fogalmunk sincs, meddig van nyitva az ablak.

A menopauzás libidó ugyanis kicsit olyan, mint egy kiszámíthatatlan vidéki postahivatal. Lehet, hogy nyitva van. Lehet, hogy nincs. Lehet, hogy az ajtón az áll: technikai okok miatt zárva. És néha minden előzetes értesítés nélkül rendkívüli nyitvatartást rendelnek el.

A tudomány egyébként ezen a területen meglepően megértő. A menopauza nem feltétlenül jelenti azt, hogy eltűnik a szexuális vágy. Van, akinél csökken. Van, akinél alig változik. És van, akinél időnként úgy tér vissza, mintha az elmúlt három hónapot egyszerre szeretné bepótolni.

Csakhogy a fej és a test közben már nem feltétlenül ugyanabban a minisztériumban dolgozik.

A fejed azt mondja: Igen.

A tested: Ma zárva.

Máskor a fejed éppen a bevásárlólistán gondolkodik, a tested meg: AZONNAL.

És van még egy apró technikai probléma: a nedvesség. Erről elegáns női magazinok általában úgy írnak, hogy „az intim terület szárazabbá válhat”. Milyen finom. Mintha a Szaharáról azt írnánk: helyenként vízhiány előfordulhat.

Az ösztrogén csökkenésével valóban változhat a hüvely szövete és természetes nedvesedése. Vagyis megtörténhet az a különös helyzet, hogy fejben nagyon is szeretnéd, a tested viszont közli, hogy a szükséges infrastruktúra jelenleg karbantartás alatt áll.

Máskor meg semmi probléma. Hogy miért? Ne akarj mindent tudni. Örülj! 😂

És amikor már azt hinnéd, hogy legalább ezt kezded érteni, megérkezik egy másik furcsaság: a szaglás. Van, aki a változókor környékén érzékenyebbé válik bizonyos szagokra. Olyan az egész, mintha a szervezeted egy pillanatra visszaemlékezne a terhességre. Csak baba nem lesz. Hányinger viszont lehet.

A párod közeledik: – Ettél fokhagymát? – Nem. – Hagymát? – Nem. – Ittál valamit? – Vizet. – Akkor menj el fogat mosni. – Most mostam. – Tusolj le!

Na. Akkor nagyobb a baj. És szegény férfi ekkorra már teljesen elveszíti a fonalat.

Mert hétfőn ne érjen hozzád. Kedden érhet. Szerdán lehetőleg azonnal. Csütörtökön ugyanaz az érintés, ami szerdán fantasztikus volt, idegesít. Pénteken romantikára vágysz. Szombaton arra, hogy inkább vigye le a szemetet. Vasárnap pedig fogalmad sincs, mit szeretnél.

De valamiért ő a hibás. Mindig! 😂

És persze ott van még az előző részek teljes öröksége: híztál egy kicsit, nem aludtál, meleged van, agyi ködöd van… Most pedig valaki azt szeretné, hogy vetkőzz le, legyél kívánatos, koncentrálj, ne izzadj, és lehetőleg emlékezz arra is, mit csináltatok öt perccel korábban. Kicsit sok az elvárás.

Ráadásul az ember ötven felett már a saját testét is másképp nézi. Van, amit megszerettél. Van, amit még szoknod kell. És van, amit csak megfelelő világítás mellett vagy hajlandó tudomásul venni. Van, amit meg még úgy sem!

A tudomány szerint viszont a szexualitásnak nincs lejárati dátuma. A rendszeres szexuális aktivitás pedig bizonyos intim menopauzás panaszokkal kedvező kapcsolatban állhat. Remek. Már csak azt kellene összehangolni, hogy amikor a tudomány szeretné, én is szeretném.

És akkor egy rövid használati útmutató a férfiaknak.

Ha hetekig nincs kedve, ne kérdezd: „Már nem kívánsz?”

Ha hirtelen van, ne kérdezd: „Mi történt?”

Ha tegnap valami működött, ne feltételezd, hogy ma is fog.

És semmilyen körülmények között ne mondd: „De múltkor azt mondtad…”

A múltkor egy másik hormonális kormány volt hatalmon. A jelenlegi kabinet döntései viszont akár óránként változhatnak. Mondjuk MP „országában” ezt egy nő már különösebb magyarázat nélkül is érti: ami tegnap még határozott álláspont volt, ma már lehet, hogy csak félreértettük. A hormonok legalább nem tartanak róla sajtótájékoztatót.

És ezen a ponton azért szeretnék valamit mondani a férfiaknak is.

Higgyétek el, imádunk benneteket. És azt is tudjuk, hogy néha rohadt nehéz lehet velünk. Nekünk is az – saját magunkkal!

Sőt, van egy rossz hírem is: mi nemcsak együtt élünk ezzel a nővel, mi benne lakunk. Ti legalább néha el tudtok menni otthonról – mondjuk focimeccsre vagy sörözni. Mi visszük magunkkal… magunkat!

És persze érthető, ha néha tanácstalanul álltok az egész előtt. Hiszen valami, ami tíz, húsz vagy harminc évig működött, egyszer csak nem ugyanúgy működik. Ami tegnap jólesett, ma lehet, hogy nem. Ami régen természetes volt, arról most beszélni kell. És lehet, hogy újra meg kell tanulnunk egymást. De talán ez nem is olyan nagy baj. Mert ha valamit húsz éve ugyanúgy csinálunk, lehet, hogy egy kis változás amúgy sem árt.

Lehet újra kérdezni. Újra felfedezni. Néha lassabban. Néha másképp. Néha pedig egyáltalán nem lassabban.

Akkor viszont tényleg siessetek, amíg meg nem gondoljuk magunkat!

A Szaharában az eső ritka, viszont minden csepp aranyat ér. És amikor végre esik, nem kérdezünk. Örülünk.