A Fővárosi Törvényszék legújabb döntése szerint Matolcsy György nem élvezheti a szabadság áldásait, legalább 160 megfigyelt adatával együtt. Mert hát miért is engednénk ki a pénzügyminisztert, amikor a kormány zsebében az ügynökakták szivárognak, mint a múlt ködös titkai? A Levéltár már bocsánatot kért, de ez csak annyira hat, mint a felnőtteknek szóló mesék: a gyerekek már rég elaludtak.
Ahogy a politika porondján pörögnek az események, úgy a közönség is egyre inkább feszülten figyeli, hogy ki és milyen indokkal fogja megindokolni Matolcsy maradását a ketrecben. Bóka János, a Levéltár feje, felvetette az oldal felfüggesztésének lehetőségét. De miért is fognánk le a szólás szabadságát, amikor az már rég halott? Az igazi kérdés inkább az, hogy az adatok kiszivárgása után ki fogja elmondani a népnek, miért is érdemes bízni a kormányban, amikor még a szekrényből is ügynökök ugrálnak ki.
Míg a kormány a bizonyítékok eltüntetésének veszélyével riogat, addig a valóság egyre inkább köszön vissza a tükörből: a hatalom és a nép közötti fal egyre csak vastagszik. Talán egyszer a kormány is rájön, hogy a titkok nem mindig érnek meg annyit, mint a nyilvánosság?
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés