A magyar idősotthonokban a férőhelyek számát nézve könnyen a legendás Elveszett Városok térképére is felkerülhetne a Szociális és Családügyi Minisztérium legújabb adataival. Ugyanis 62 ezer hely áll rendelkezésre, miközben közel 50 ezer ember vár hiába, mint valami elfeledett várakozók az időre.
Egy igazi bürokratikus sorozatgyártás, ahol a férőhelyek mellett a remény is egyre kevesebb. A helyhiány olyan, mintha a kormány egy titkos játéknak szentelne figyelmet, amelyben a nyeremény az, hogy senki sem jut el az idősotthonokba. A várakozók között talán már költői kérdések is felmerülnek: “Ki írja a következő fejezetet a ‘Hová lett a nagyi?’ című bestsellert?”
Miközben a helyhiányról beszélünk, a kormány mintha másutt táncolna, a középpontban a férőhelyek helyett a statisztikák állnak. A kérdés csupán annyi: ki fogja megoldani ezt az abszurd helyzetet, amikor a sorokban álló nagymamák és nagypapák már a következő évszázadot várják?
A helyhiány nem csupán számok játéka, hanem valódi életek várakozása, ami tükrözi a társadalom elhanyagolt rétegeit. Talán a válasz a következő heti költségvetési vitán derül ki, ahol a férőhelyek sorsa kérdéses marad. Addig is, a várakozás marad a legfőbb foglalkozás a magyar idősotthonokban.
Kígyó szerkesztőség







Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés