Felvezető: A közéleti elemzők és kritikus hangok szerint az eset mindkét lehetséges olvasata egyszerre abszurd: ha valóban ilyen módon, 2026-ban műanyag hordókban, erdőszélen ástak el milliárdokat, az a modern pénzügyi és hatalmi kultúra teljes csődje; ha viszont mindez egy politikai kampány keretében tálalt, az ötvenes évek koncepciós és padlássöprő leleplezéseit idéző kommunikációs akció, akkor a közvélemény intellektusának semmibevétele.
Helyszín: A Miniszterelnökség sajtóterme. A pulpitus mögötti mélykék paravánon új felirat feszül: „NEMZETI VAGYONVÉDELEM – A FÖLD ALATT SEM MARAD TITOK”.
Szereplők:
Dr. Kerekes Tamás: Kormányzati koordinációért és stratégiai csendért felelős államtitkár.
Kovács Zsófia (Zsófi): A Központi Kérdéselhárítási és Kényelmetlenségmentesítési Kormánymegbízott.
Akkreditált újságírók.
Zsófi: Jó napot kívánok a tisztelt sajtó képviselőinek. Megkezdjük a Kormányinfót. Államtitkár úr ismerteti a kormány legfrissebb tájékoztatását a nemzeti vagyon visszaszerzése és az állampolgári éberség történelmi eredményei kapcsán, ezt követően kérdésekre nyílik lehetőség. Államtitkár úr, parancsoljon.
Kerekes: (lassan, megfontoltan igazítja meg a mikrofont, tekintetében atyai derű ül) Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket. Az elmúlt órákban az egész ország tanúja lehetett annak, mire képes a magyar igazságérzet és a szuverén hatósági fellépés összhangja. A korábbi kormányzati ciklusokból visszamaradt, elrejtett milliárdok felkutatása újabb mérföldkőhöz érkezett. Az NVVH munkatársai egy pontos, hazafias indíttatású közérdekű bejelentés nyomán több helyszínen – köztük erdei rejtekhelyeken és mezőgazdasági tárolókban – bukkantak rá arra a hatalmas mennyiségű készpénzre, amelyet a Magyar Államkincstár tizenkét szakembere nyolc órán át, öt nagy teljesítményű bankjegyszámláló géppel vett leltárba. A magyar emberek pénze visszatért oda, ahová tartozik: a nemzeti közösséghez. Kérdések?
Zsófi: Köszönjük. Elsőként a független hírportál munkatársa kérdezhet, tessék.
1. Újságíró: Államtitkár úr, három héttel ezelőtt a hatóságok két darab, egyenként több mint másfél tonnás, teljesen üres páncélszekrényt találtak, és az ügyészség is arra hivatkozott, hogy csak a keresőkutya jelzett. Most viszont, éppen a letartóztatás meghosszabbításáról szóló döntés előtt, hirtelen befut egy névtelen „közérdekű bejelentés”, és egyetlen délelőtt alatt öt különböző erdőben és pajtában megtalálják a hatmilliárd forintnyi valutát. Nem tartják ezt az időzítést és a körülményeket a Rákosi-korszak leleplező kampányait idéző, megrendezett kirakatakciónak?
Kerekes: (enyhén, megértően elmosolyodik) Köszönöm a kérdést, szerkesztő úr. Látom, a sajtóban egyesekben még mindig él a nosztalgia az ötvenes évek iránt, ha minden törvényes vagyonvisszaszerzési akcióban történelmi párhuzamokat keresnek. Nézzük a tényeket, higgadtan. Először is: az üres páncélszekrény nem azt jelenti, hogy nincs pénz, hanem azt, hogy a pénz máshol van. Ez a logika alapvetése. A két darab, 1,66 tonnás széf csupán az első állomása volt a nyomozásnak; a keresőkutya pedig kiváló munkát végzett, hiszen jelezte a pénz szellemi lenyomatát a fémszerkezeten. Másodszor: a közérdekű bejelentés. Önök csodálkoznak azon, hogy egy becsületes magyar állampolgár sétál az erdőben, és észreveszi, hogy a fenyőtűk alól eurókötegek kandikálnak ki? Mi nem csodálkozunk. A magyar ember természetszerető, figyelmes, és ha szokatlan domborzatot lát a tisztáson, azonnal értesíti a hatóságokat. Aki ebben konspirációt lát, az a magyar emberek józanságát és hazaszeretetét kérdőjelezi meg.
Zsófi: Köszönjük. Következő kérdés, a gazdasági lap riportere, parancsoljon.
2. Újságíró: Államtitkár úr, ha el is fogadjuk, hogy valóban valaki 2026-ban műanyag hordókban, gumiabroncsok közé rejtve ásott el milliárdokat a nyírségi erdőben – nem árulkodik ez arról, hogy az elmúlt másfél évtizedben kialakult politikai és gazdasági elit teljesen elszakadt a normális, átlátható pénzügyi működéstől? És egyáltalán: ki az a közérdekű bejelentő, aki öt különböző település rejtekhelyét ismerte egyszerre?
Kerekes: (hangja hűvösebbé, hivatalosabbá válik) Szerkesztő úr, a közérdekű bejelentő személyét a törvény szigorúan védi – ő a magyar demokrácia névtelen hőse, akinek szobra nem kőből, hanem a Kincstárba befizetett milliárdokból épül. Ami pedig az elrejtés módját illeti: az, hogy az előző elit tagjai nem bíztak a modern bankrendszerben, és inkább a természet lágy ölén, humusztakarás alatt próbálták kamatoztatni a vagyont, kizárólag az ő erkölcsi és pénzügyi felelőtlenségüket minősíti. A kormány viszont bebizonyította: 2026-ban Magyarországon nincs olyan mély gödör és olyan sűrű erdő, ahonnan a nemzeti igazságszolgáltatás ne ásná elő az igazságot.
2. Újságíró: De a védőügyvéd szerint a volt miniszter 2018 óta csak iratokat tartott a széfben, és semmi köze az erdőben talált pénzhez…
Kerekes: A bíróság majd eldönti, milyen iratok voltak azok. Mindenesetre a Kincstár gépei nyolc órán keresztül számolták ezeket az „iratokat”. Ez is mutatja, milyen gazdag a magyar közigazgatási örökség.
Zsófi: Köszönjük szépen, tisztelt kollégák, az időkeretünk lejárt. Államtitkár úrnak a Nemzeti Vagyonmegőrzési és Erdőgazdálkodási Kabinet ülésén van halaszthatatlan jelenése.
Kerekes: (összeszedi az iratait, majd a mikrofonhoz hajol még egyszer) Zárásként csak annyit: arra kérjük a magyar családokat, hogy a hétvégi kirándulások alkalmával járjanak nyitott szemmel a természetben. Ki tudja, milyen nemzeti tartalékok lapulnak még egy-egy bokor tövében. Viszontlátásra!
(Kerekes határozott léptekkel kivonul. A háttérben felcsendül a szignál, a kivetítőn megjelenik az új tájékoztató ábra: „8 ÓRA MUNKA, 12 SZÁMLÁLÓGÉP – AZ IGAZSÁG MINDIG FELSZÍNRE TÖR”.)










Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés