Hortolányi GáborHelyszín: Egy nyírségi fenyőerdő tisztása, nem messze Kisvárdától. A fák között hatósági kordon feszül, a sárban két frissen ásott gödör tátong, mellettük nejlonfóliába csavart műanyag hordók és üres pénzkazetták hevernek. Kicsit távolabb, egy leállított terepjáró motorháztetején termoszból gőzölgő tea és egy tálca szalámis zsemle áll.
Szereplők:
Dr. Kerekes Tamás: Kormányzati koordinációért és stratégiai csendért felelős államtitkár. Gumicsizmában, elegáns szövetkabátban áll a friss földkupac szélén, és elismerően szemléli a gödröt.
Bende Márk: Nemzeti Érzékelésmenedzsmentért és Ténymentesítésért Felelős Főbiztos. Átázott félcipőben egyensúlyoz egy farönkön, miközben a telefonján pörgeti a fotókat, amelyeken tizenkét kincstári alkalmazott öt pénzszámláló géppel dolgozik.
Varga úr (Attila): A Megelőző Gyanúsítási és Hatósági Kegyvesztettségi Igazgatóság elnöke. Egy zseblámpával világít bele az egyik üres fémdobozba, arca mozdulatlan.
Bende: (a fejét csóválja, miközben a képernyőt nézi) Attila, ez egyszerűen zseniális koreográfia, de a kommunikációs osztályon sikítófrászt kaptak a kollégák. Három héttel ezelőtt még azzal volt tele a sajtó, hogy a volt fejlesztési miniszter házában talált két darab, egyenként másfél tonnás Wertheim páncélszekrény töküres volt! Konkrétan csak a keresőkutya ült le a zárszerkezet elé, amire az ügyvédje azt mondta: hát kérem, egy szimatoló kutya nem bizonyíték, főleg egy zálogházi széf előtt. Erre tegnap mi történik?
Varga: (lekapcsolja a zseblámpát) A keresőkutyának kiváló az orra, Márk. A kutya csak az irányt mutatta meg. A többi az állampolgári éberség érdeme.
Bende: Állampolgári éberség?! Hirtelen befut egy névtelen „közérdekű bejelentés” az NVVH-hoz, és másnap reggel egyetlen koordinált akcióval megtaláljátok a hatmilliárd forintnyi dollárt, eurót meg forintot öt különböző helyen? Erdőben elásva, mezőgazdasági raktárban, pajtában és eldugott széfben? Ugyanazon a délelőttön?! Ki írta azt a közérdekű bejelentést, a Jóisten?!
Kerekes: (lassan kortyol a termoszból, és a fenyők csúcsát nézi) Márk, te még mindig nem érted a nemzeti telepatikus igazságszolgáltatás lényegét. Amikor a közvélemény hetekig csámcsog azon, hogy üresek a páncélszekrények, és elindul a suttogás, hogy „na, ezek sem találnak semmit, csak a látványos őrizetbe vétel megy”, akkor az államnak kötelessége megnyitni a föld mélyét. A közérdekű bejelentés nem egy papírlap, Márk. A közérdekű bejelentés egy történelmi szükségszerűség. Amikor a gazdasági mutatók gyengélkednek, a költségvetésben meg tátong a lyuk, a nemzet lelkének szüksége van egy szép, vizuális kincskeresésre.
Bende: De nézd meg a képeket! A Magyar Államkincstár tizenkét munkatársa nyolc órán keresztül számolta a bankjegyeket öt géppel! Ez már nem nyomozás, ez egy Netflix-sorozat évadzárója! A védőügyvéd meg közben azt kiabálja, hogy a volt miniszter szerint ő csak iratokat tartott a széfben 2018-ig, és az egész csak politikai boszorkányüldözés a korábbi elit ellen.
Kerekes: És milyen igaza van a védőügyvédnek! Tényleg iratokat tartott benne. Például bankjegyeket. A bankjegy is egy hivatalos állami értékpapír, rajta a jegybankelnök aláírásával. Tehát tulajdonképpen iratmegőrzés történt, csak nem a levéltárban, hanem a kisvárdai fenyvesben, ötven centi mélyen, humusztakarás alatt. A természet közelsége egyébként is jót tesz a nemzeti vagyonnak.
Varga: (előveszi a jegyzettömbjét, és lapoz egyet) A jogi helyzet tiszta, uraim. Az Igazgatóság megelőző jelleggel már rögzítette a tényállást: a korábbi rendszer káderei azért ásták el a pénzt az erdőben, mert bizalmatlanok voltak a hazai bankrendszerrel szemben. Ez önmagában is súlyos nemzetgazdasági szabotázs. Aki a megtakarításait nem állampapírban, hanem műanyag hordóban, fenyőtűk alatt kamatoztatja, az kivonja a tőkét a nemzeti körforgásból.
Bende: És ha valaki megkérdezi a Kormányinfón, hogy miért pont akkor érkezett meg ez a csodás közérdekű bejelentés, amikor a bíróság épp a letartóztatás meghosszabbítását vitatta az üres páncélszekrények miatt?
Kerekes: (mosolyogva megveregeti Bende vállát) Akkor elmondjuk az igazat, fiam. Hogy a magyar emberek igazságérzete nem tűri a bizonytalanságot. Amikor a nép látta a tévében a két darab, egyenként 1,66 tonnás üres páncélszekrényt, minden becsületes polgárban felébredt a gyanú, hogy ekkora vasba nem csak két dossziét meg egy tartalék szemüveget szoktak bezárni. Így hát a polgárok elindultak gombászni az erdőbe, és lőn: megtalálták a nemzeti tartalékot. Ennél demokratikusabb vagyonvisszaszerzés még nem volt Európában.
Varga: Különben is, a talált pénzt már be is fizettük a Kincstárba. Nyolc órán át számolták. Ez azt jelenti, hogy ma délutánra legalább három nappal kitolódott az államháztartás fizetőképessége. Nem kell leállítani a fűtést a minisztériumokban jövő szerdáig.
Bende: (a telefonjára néz, majd elvigyorodik) Tulajdonképpen… a képek tényleg erősek. Azok a gumiabroncsok közé rejtett kötegek meg a sáros ásók nagyon jól mutatnak a közösségi médiában. Olyan… autentikus.
Kerekes: Ugye, hogy alakulsz? Na, szedjétek össze a hordókat, fotózzátok le még egyszer a gödröt szembefényben is, hogy látszódjon a mélysége. Zsófi már várja a számokat odafent. Ma délután bejelentjük a Nemzeti Erdőjáró és Kincskereső Programot – hátha van még egy-két zálogházi páncélszekrény a környéken, aminek a tartalma kiszaladt a természetbe szellőzni.
(A következő részben: Kovács Zsófia és Dr. Kerekes Tamás a Kormányinfón, ahol a sajtó a hirtelen előkerült milliárdok és a titokzatos közérdekű bejelentő kilétét firtatja, Kerekes pedig elmagyarázza, miért a fenyőerdő a legbiztonságosabb magyar pénzintézet.)
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés