A bodajkiak életét nem csupán a csőtörések és a szemétszállítási gondok nehezítik, de most egy új tervezet is felborzolja a kedélyeket: egy háromszázmilliós kilátóépítési terv. Mert miért is ne költenénk el közpénzeket egy olyan projekt keretein belül, ami végül semmilyen tényleges hasznot nem hoz? A helyiek szerint a városban égetőbb problémák is vannak, mint a kilátás: rendszeres csőtörések, akadozó közszolgáltatások és a közterület-felügyelet hiánya.
A város vezetői a kilátó mellett érvelve hangoztatják, hogy ez a beruházás turisztikai vonzerőt hozhat, miközben a helyiek türelmetlenül várják, hogy a szelektív hulladékgyűjtés végre működésbe lépjen. A helyi közszolgáltatások hiányosságainak javítása helyett a csúcskilátó megépítése látszik a legfontosabb feladatnak. Hogy is van ez? A helyiek már nem is tudják, hogy sírjanak vagy nevessenek az abszurd helyzeten, amikor közpénzekből a hegytetőre épülő kilátó helyett a város valódi problémáira kellene figyelni.
A bodajki kilátó tehát nemcsak egy újabb látványosság, hanem a helyi közélet ironikus tükre is: miközben a lakók a mindennapi gondjaikra keresnek megoldást, a városvezetés a magasba törekszik. Az elképzelés ugyan csodás panorámát ígér, de vajon ki fogja élvezni, ha közben a földszinten a közszolgáltatások úgy akadoznak, mint az építkezés előkészületei?
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés