A nyilvánosságra hozott ügynökakták között nem csupán azokat a neveket találjuk, akik a rendszer hű szolgái voltak, hanem olyanokat is, akikről kiderült, hogy teljesen ártatlanok. Lezsák Sándor, a valaha népszerű egykori politikus, most hatalmas kártérítést követel, mert a levéltár nemcsak hogy tévesen ügynökként jegyezte fel, de ráadásul még azt is elfelejtették, hogy az ő neve valójában nem ügynöki státuszt takar, hanem egy megfigyelés áldozatát.
Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság elnöke, mint valami hivatali szuperhős, most igyekszik megvédeni a levéltár becsületét, de vajon van-e ennek értelme? Mert míg Sándor kártérítést kap, a bürokrácia továbbra is csak a hibáit igyekszik takargatni, a felelősöket pedig meg sem kérdőjelezik. A hiba nemcsak politikai, hanem morális is, hiszen a múlt árnyai nemcsak papírokon, hanem emberek életén is nyomot hagynak.
Miközben a levéltárban kavarognak az iratok, az igazi kérdés az, hogy hány ártatlan életet lehet még így tönkretenni? Az adatkezelés felelőssége talán nem csupán a papírokra vonatkozik?
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés