A 2027-es büdzsé megjött, és a közétkeztetésre meredek mennyiségű forrást ígér. De hát a pénz nem minden, ugye? Ahogy elnézem, a kórházak és iskolák konyhái inkább egy régi, rozsdás szekérre hasonlítanak, mintsem a Michelin-csillagos éttermek színvonalára. Hiába a 10 milliárd forintos növekedés a kórházi étkeztetésben, ha a konyhai személyzet bérét nem tudják emelni, és a minőség felé mutató irányelvek is csak szép szavak maradnak.
A közétkeztetési piac éppúgy tele van problémákkal, mint a legnagyobb botrányhírek. Miközben a szakmában az egészséges táplálkozásra törekednek, a valóságban gyakran a főzőkonyhákban a múlt századi receptjei uralkodnak. A zöldségek és gyümölcsök fogyasztásának növekedése dicséretes, de a gyerekek kedvencei – mint a pizza – sokszor a változatos étrend rovására mennek. Hát persze, mert ki akarna főzeléket enni, ha minden nap lehet választani a gyorsétterem ínycsiklandó kínálatából?
A közétkeztetésnek lenne mit fejlődnie: a szakmai ajánlásoknak megfelelően hosszabb ebédszünetek, kreatívabb menüválasztások, és persze a sóbevitel csökkentése is időszerű. De a bürokratikus labirintus, ami a NER bűvkörébe tartozik, nem könnyíti meg a dolgot. Kérdés, hogy a pénz, amit az állam átcsoportosít, elég lesz-e, hogy a konyhák végre felforduljanak, vagy maradnak a régiek, ahol a „menza” szót már rég elfelejtették a főszakácsok.
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés