Várakozás
Egy hétfő reggel a Sellő utcában képeződött egy sor. Senki sem tudta, miért állnak ott, de a sor hamarosan befordult a sarkon, bejárta a várost, és generációk nőttek fel benne. Biztosítók, kávézók épültek rá, és szakértők magyarázták a tévében, hogy a sor maga a szabadság. Malde szürreális, egyben tűpontos novellája az értelmetlen várakozás nemzeti intézményéről.
• 2026.10.17.
A Sellő utcai sor egy hétfő reggel képződött.
Senki sem tudta pontosan, mi előtt várakoznak. Az újonnan érkezők sem kérdeztek semmit: látták a sort, beálltak a végére, és amikor az előttük lévő előrelépett, ők is. Mire dél lett, a sor már befordult két utcán, áthaladt egy téren, majd eltűnt a vasútállomás mögött.
Az első napokban még akadtak kíváncsiak, akik végigsétáltak a sor mellett, hátha meglátják, mi van az elején, de félúton elfáradtak és feladták. Visszafordultak, és beálltak a végére.
Néhány hét múlva megérkeztek az árusok is: vizet kínáltak, összecsukható székeket, esernyőket és termoszokat. Valaki kávézót nyitott a járda túloldalán. Egy biztosító külön csomagot dolgozott ki azoknak, akik a hosszú várakozás közben balesetet szenvednek.
Szakértők, rajzversenyek és az Élet sora
Egyre többen kezdték firtatni, hogy vajon mi várja majd őket a sor elején, de senki sem tudta a választ. A pletykák szerint az első tíz-tizenöt ember talán még emlékezhet rá.
A sor lassan a város részévé vált. A gyerekek belenőttek. Aki a sorban született, természetesnek tartotta, hogy az élet előrehaladásból áll: reggel néhány lépés, délután még kettő, este megállni, másnap folytatni…
A televízió szakértőket hívott. Egyesek szerint a sor rendet teremtett, mások szerint a sor maga a szabadság, mert mindenki önként áll benne. Megint mások úgy vélték, igazából nincs is sor, csak az emberek szeretnek egymás mögött állni.
Később már ünnepnapokat is rendeztek a sor tiszteletére, ahol azokat díjazták, akik már legalább tíz éve türelmesen várakoztak. A gyerekek rajzversenyeken örökítették meg a Sort. A kultúrházakban külön emlékestek szóltak róla.
Aki kilép, az nem létezik
Időnként valaki kilépett. Az emberek utána néztek, de csak egy pillanatra: a helye azonnal betöltődött.
Azok, akik kiszálltak, eleinte zavartan bolyongtak a városban, majd hamar rájöttek, hogy nem csak sorokból áll a világ: le lehet ülni egy padra, be lehet menni a parkba vagy egy cukrászdába. Akár egy egész nap eltelhet sorban állás nélkül…
Néhány kitért vissza akarta ezt mondani a többieknek, de amikor odaléptek a sorhoz, senki sem figyelt rájuk: a várakozás fontosabb lett, mint az, amire vártak.
A sorszámhúzó gépek legendája
Teltek az évek. A sor már nemcsak utcákon, hanem nemzedékeken is áthaladt.
Egy esős délelőtt egy idős, szakállas férfi csatlakozott a sorhoz. Elmesélte, hogy léteznek más sorok is, és ő már ennél sokkal exkluzívabb és emberpróbálóbb sorokban is állt – olyanban is, ami egyszerre két irányba tartott.
Közönsége azt is megtudta, hogy bár szép teljesítményt ért el az öreg, egyik sor elejére sem jutott még sosem: idejekorán kiszállt, feladta, nem bírta a lába.
A bölcs férfi hihetetlen történeteket mesélt az őt hallgatóknak, legendákat szövögetett örökmozgó ügyfélpultokról, működő sorszámhúzó gépekről, ingyen ásványvízről, és olyan mosdókról, melyekből sosem fogy ki a folyékony kézmosó.
A Sellő utcai sor tehát folytatódott, egyre bővült, új lendületet kapott.
Nem akarod, hogy a Meta szűrje az cikkeinket? Iratkozz fel A Kígyó Telegram-csatornájához itt! Ahol cenzúrázás és algoritmusok nélkül azonnal megkapsz minden friss cikket.
Kígyó Szatíra-Szavazás
Mi a legabszurdabb tanulság a Sellő utcai végtelen sor történetéből?
abszurd bürokrácia Malde novella Örkény szatíra társadalom várakozás
Last modified: 2026.10.14.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés