Schneider EdinaAvagy a tudásom megvan, csak nem találom, hová tettem!
Ötvenkét évesen újra egyetemre járok.
Gondoltam, miért is ne? A gyerekek tanulnak, a fiatalok tanulnak, az idősebbek is tanulhatnak. Az agyamnak meg biztosan jót tesz egy kis torna.
Hát, tornázik is szegény. Néha úgy érzem, már az újraélesztésnél tartunk!
A memóriámmal mindig is voltak problémáim. Csak mostanában mintha egyre rosszabb lenne a helyzet. Rengeteget olvasok. Könyveket, újságcikkeket, tanulmányokat. Dokumentumfilmeket nézek, előadásokat hallgatok. Érdekel a történelem, a pszichológia, a politika, a világ működése. Aztán valaki megkérdezi: – Na, milyen volt az a könyv, amit olvastál? – Nagyon érdekes! – És miről szólt?
Na, itt kezdődnek a problémák.
Mert arra emlékszem, hogy tetszett. Arra is, hogy elgondolkodtatott. Csak éppen a szereplők, a dátumok, a konkrét tények valahogy eltűntek. Néha még a könyv címe is. Ilyenkor komolyan elgondolkodom, hogy most beteg vagyok, unintelligens, vagy egyszerűen csak feledékeny?
Aztán kidolgoztam egy elméletet.
A tudás nálam olyan, mint a szerves trágya a talajban. Nem műtrágya! Az túl egyszerű lenne. Kiszórom, meglocsolom, és már nő is a paradicsom. Nem. Nálam rendes, jó minőségű, lassan lebomló szerves trágyáról beszélünk! A rengeteg információ valahol mélyen elraktározódik. Nem feltétlenül tudom előhívni, de alakítja a gondolkodásomat, a véleményemet, azt, ahogyan a világot látom. És ebből időnként egészen szép gondolatok nőnek ki.
Szóval, ha szeretnél velem történelemről, politikáról vagy egy könyvről beszélgetni, nagyon szívesen! Csak ne kérdezd meg, hogy pontosan melyik évben, ki, hol és mit mondott! Én kertészkedem, nem leltározok!
Persze az egyetemen ez a módszer nem mindig működik. Ott ugyanis néha konkrét válaszokat várnak. Micsoda maradi rendszer!
Egyébként jót nevettem, amikor megtudtam, hogy a negyven év feletti hallgatókat már szenior egyetemistáknak nevezik! Én ötvenkét évesen azt hittem, egyszerűen egyetemista vagyok. Erre kiderül, hogy már szenior! Mondjuk, örülök, hogy legalább nem a régészeti tanszékhez irányítottak!
Az előadások után például reflexiókat kell írnom. Rájöttem, hogy ezt lehetőleg még aznap meg kell tennem. Mert ha egy hét múlva ülök le a számítógép elé, és megpróbálom felidézni, miről is volt szó, akkor bizony komoly bajban vagyok. Emlékszem a teremre. Az előadóra. Arra, hogy érdekes volt. A tartalom? Valahol a trágyában. Mélyen.
A számítógéppel egyébként is különleges kapcsolatom van. És van még egy érdekes helyzet az életemben: a huszonegy éves lányommal ugyanarra az egyetemre járunk!
Néha megkérem, hogy segítsen megérteni valamit. De mielőtt felteszem a kérdést, előbb felmérem a terepet: – Mondd csak, milyen idegállapotban vagy? Elég nyugodt ahhoz, hogy elmagyarázz nekem valamit? – Persze, anya!
Na, ilyenkor még mindketten optimisták vagyunk. Elmagyarázza egyszer. Nem értem. Elmagyarázza másképp. Még mindig nem értem. Harmadszor már egy teljesen új módszerrel próbálkozik. Én figyelek, bólogatok, tényleg igyekszem. Aztán óvatosan megszólalok: – Jó, de akkor azt nem értem, hogy…
És itt általában véget ér a családi oktatás. Pedig előre megkérdeztem, milyen idegállapotban van!
Úgyhogy maradok a ChatGPT-nél. Ő legalább nem forgatja a szemét, amikor ötödször is ugyanazt kérdezem. Először kérem, hogy magyarázza el egyszerűen. Ha nem értem, jöhet az általános iskolás szint. Ha még mindig nem világos, lejjebb megyünk: – Kérlek, magyarázd el úgy, mintha óvodás lennék!
És képzeljétek, működik! Bár néha azon gondolkodom, hogy ha ez így megy tovább, az egyetemi diplomám mellé egy óvodai ballagási fényképet is kapok!
De mi történik ilyenkor az agyunkkal?
A menopauza környékén sok nő tapasztal úgynevezett agyi ködöt. Nehezebben koncentrál, gyakrabban keres szavakat, neveket, vagy nem jut eszébe, miért is ment be a másik szobába. A hormonális változások is szerepet játszhatnak ebben. És ha éjszaka rosszul alszunk, hőhullámokra ébredünk, vagy állandóan fáradtak vagyunk, az a figyelmünket és a memóriánkat is megterhelheti.
De van itt egy fontos különbség: az intelligencia, a megértés és az emlékezet nem ugyanaz. Attól, hogy nem tudom visszamondani egy dokumentumfilm összes adatát, még nem biztos, hogy nem értettem meg, amit láttam. És attól, hogy valamit lassabban tanulok meg, még nem jelenti azt, hogy képtelen vagyok megtanulni. Az agyunk felnőttkorban is képes új kapcsolatokat kialakítani, alkalmazkodni és tanulni. Ezt nevezik neuroplaszticitásnak.
Persze az sem igaz, hogy minden memóriazavart ráfoghatunk a menopauzára. Ha a feledékenység egyre rosszabb, vagy már a mindennapi életet is zavarja, érdemes orvossal beszélni róla. Az alvászavaroktól kezdve más, kezelhető egészségügyi problémákig többféle oka lehet.
Én mindenesetre továbbra is olvasok, tanulok, és próbálom edzésben tartani az agyamat. Aztán jönnek a tesztek. Ott már nem elég, hogy valahol mélyen érzem a helyes választ. Ott bizony be kell jelölni! Szerencsére a Jóisten eddig sokszor megsegített. Ha nem jut eszembe a válasz, néha az intuícióm kisegít. Nem tudom, hogy a tudatalattim dolgozik-e, vagy odafentről súgnak, de időnként egészen jól sikerülnek ezek a mutatványok.
Persze egy komplex vizsgán vagy az államvizsgán ez már érdekesebb lesz. Ott valószínűleg kevés lesz, ha közlöm a vizsgabizottsággal, hogy a tudásom megvan, csak jelenleg komposztálódik.
De hát legfeljebb megyek még egyszer! Mert ötvenkét évesen nem az a legnagyobb baj, ha valamit nem tudok. Hanem ha már meg sem próbálom megtanulni.
Én pedig még nagyon sok mindent szeretnék megtanulni. Csak egy kicsit több idő kell hozzá. Meg türelem. Meg néha egy ChatGPT, amelyik hajlandó óvodás szinten magyarázni.
A trágyát pedig egyelőre nem bolygatom. Hátha az államvizsgára kinő belőle egy diploma!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés