Orbán Viktor Facebook-oldalán közölte, hogy sorkatonai szolgálata alatt, 1982-ben megpróbálták beszervezni. Micsoda drámai fordulat! Az exminiszterelnök állítása szerint a kísérletet visszautasította, így az akció a nagyszerű magyar titkosszolgálatok dicsőséges kudarcaként vonult be a történelembe.
Aztán, mint egy sötét, baljós filmben, jöttek a megfigyelések. Feleségét és ellenzéki társait is árgus szemmel figyelték. Orbán elragadtatva mesél arról, hogy a kommunista állampárt mindenféle titkos módszereket bevetett. A hálószobáig és a munkahelyig terjedő lehallgatások, besúgók – egy igazi politikai thriller képe bontakozik ki.
A Fidesz természetesen reagált: szerintük Orbán nem volt megfigyelt, hanem ő figyelt meg másokat. Mennyire ironikus, hogy a megfigyeltből lett megfigyelő így próbálja megmenteni a saját bőrét? Ungváry Krisztián történész is megjegyezte, hogy a bizonyítékok nélküli ítélkezés aggályos, de hát ki törődik ezzel, ha a hatalom játékszabályai diktálják az eseményeket?
A dokumentumok eltűnéséről már nem is beszélve – az igazi magyar valóság.
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés