Schneider EdinaAvagy Hyppolit, a lakáj után szabadon.
Van az a bizonyos Schneider úr. Tudjátok, a Hyppolit, a lakájból. Kabos Gyula zseniális alakítása. Most képzeljük el, hogy Schneider úr mindenáron szeretne bekerülni a város legelőkelőbb klubjába, ami történetesen egy amerikai klub. Amióta Schneider úr lett belőle, már többször is bejelentette, hogy ő bizony el fog menni abba a klubba. Sőt, azt is, hogy ő már készen áll a találkozóra! Csak szólni kell neki, és rohan! Hónapok óta meséli a kávéházban, hogy milyen jóban van a klub vezetőségével. Már azt is tudja, hol van a ruhatár, milyen pezsgőt szolgálnak fel, és kivel fog majd közös fényképet készíteni. A fényképet természetesen azonnal kiteszi a Facebookra. Mert hát mit ér egy előkelő társaság, ha a fél város nem látja, hogy ő is odatartozik? Otthon egyébként Schneider úrnak remekül megy a dolog. A saját házában már szinte mindenkit elvarázsolt a személyes vonzerejével és a saját fontosságáról szóló történeteivel. Ott mindenki tudja, hogy Schneider úr milyen jelentős ember. Legalábbis Schneider úr ezt rendszeresen elmagyarázza nekik. Csakhogy a házon kívül már mások a szabályok. Ott nem elég, ha valaki saját magát tartja a díszvendégnek. Vannak bizonyos protokollszabályok, amelyeket még Schneider úr kedvéért sem feltétlenül írnak át. És van még egy apróság. A meghívó. Schneider úr azonban nem az a feladós fajta. Van neki egy rendkívül ambiciózus titkárnője, aki mindenáron nála szeretett volna dolgozni. Tudta, milyen a főnök, ismerte a szokásait, mégis boldogan vállalta az állást. Schneider úr tehát gondol egy merészet. Ha őt nem hívják, majd elküldi a titkárnőt! A hölgy szépen felöltözik, bejelenti, hogy megy az előkelő klubba tárgyalni, és útnak indul. Már úton van, amikor megérkezik az üzenet: A találkozó elmarad. Na, erre kitör a felháborodás! Szegény titkárnő! Micsoda megaláztatás! Hogy lehetett vele így bánni? Hát kérem szépen, egy pillanatra! A titkárnőt senki nem rángatta oda. Ő jelentkezett Schneider úrhoz, ő akart mindenáron mellette dolgozni, és pontosan tudta, kinek a megbízásából indul útnak. Aki önként beáll Schneider úr szolgálatába, az ne lepődjön meg, ha időnként neki kell magyarázkodnia a portás előtt. De azért valamit ne felejtsünk el! A titkárnőt Schneider úr küldte oda. Ő akart mindenáron bekerülni abba a klubba. Ő beszélt hónapokon át a nagy találkozóról. És végül ő tolta maga elé a titkárnőjét. Úgyhogy ha már valakit felelősségre akarunk vonni a kellemetlen helyzetért, talán nem ártana először Schneider urat megkérdezni, hogy mégis mire számított. Engem sokkal jobban érdekelne, hogy Schneider úr mikor érti meg végre: az előkelő klubba nem attól jut be az ember, hogy naponta háromszor elmondja, milyen jóban van a vezetőséggel. És főleg nem attól, hogy már előre bejelenti a Facebookon, milyen remekül fog ott mutatni. Mert van egy apró különbség a meghívás és a meghívatás között. Az előbbihez két fél kell. Az utóbbihoz elég egy nagyon nagy ego.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés