A lengyel politikai színtér újabb fejezetéhez érkezett, amikor Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, a közös sajtótájékoztatón elfeledkezett Karol Nawrocki elnökről, és helyette Donald Tuskot választotta. Mert miért is ne hagynánk faképnél egy államfőt, ha éppen egy ex-miniszterelnök karjaiban akarunk vigaszt keresni?
A jelenet mintha egy drámai színdarabból lépett volna ki. Tusk, aki a nemzetközi sajtóban már régóta a „nagy visszatérőként” tetszeleg, most egy klasszikus „tudtátok, hogy itt vagyok?” mozdulattal üdvözölte von der Leyent, miközben Nawrocki csak a háttérben ácsorgott, mint akit nem hívtak meg a bulira.
Az alkotmányos válság persze nem új keletű, de a színjáték csak fokozza a feszültséget. Míg Nawrocki a stabilitás szimbóluma szeretne lenni, addig Tusk a reformok zászlóvivője, akinek minden szava súlya van – legalábbis a média szerint. Szóval, ki is a valódi győztes? Talán a sajtó, amelynek már megint van miről beszélni.
Hát így megy ez a politikai színpadon: mindenki játszik, csak a nézők nem tudják, hova nézzenek. A végén pedig a kérdés marad: vajon a következő előadásra ki érkezik meg?
Mi mindenesetre készülünk, popcornnal a kezünkben.
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés