A forinterősödés mint a magyar valóság hőse e hónapban újra reflektorfénybe került. A dollár már megint nem bírja a nyomást, a republikánusok választási veresége után úgy tűnik, a befektetők a demokráciába vetett hitük felé terelik a pénzüket. Ekkor jön a forint, mint egy fáradhatatlan bérgyilkos, aki a dollár torkát szorongatja, és közben a tőzsdei elemzők a bűvös 8,2%-os ipari növekedésről suttognak.
De miért is izgat bennünket ez a forint? Mert a mi zsebünkből a forint nemcsak a dollárt, hanem a mindennapi kenyerünket is megvásárolja. Míg Amerikában a választások után a gazdasági mozgástér szűkül, itthon a gyárak termelése láthatóan nem akar leállni. A gazdaságunkat pedig nemcsak a politikai széljárás formálja, hanem a hazai ipar teljesítménye is.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a hazai termelési mutatók mindent megtesznek, hogy megmentsék a forintot a dollár szorításából. De mit ér mindez, ha a kormánynak helyette a költségvetési megszorításokkal kellene foglalkoznia? Hiszen míg a forint az egekbe szökik, addig a közszolgáltatások színvonala inkább a föld alatt botorkál. A kérdés csak az, hogy amikor a forint végre talpra áll, marad-e még belőle valami az átlagpolgároknak?
Kígyó szerkesztőség







Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés