HomeSzéljegyzetAz ígért szép szó, és a rögvalóság

Az ígért szép szó, és a rögvalóság

Azt ígérték, amint a Bohóckirály trónra lép, hetente kétszer mindenki megnyeri a lottóötöst, és egész nap orgazmusa lesz. A szexuálterapeuták mindenesetre már kikapcsolták a telefonjaikat… Karcos gondolatok a hálószobai szorongásról, az apadó folyókról és a megfelelési kényszerről.

Szerző:Manír • 2026.08.05.

Széljegyzet

Gondolatok a hálószobai szorongásról, a kibogozhatatlan csomókról és az állandó megfelelési kényszerről.

Azt ígérték – legalábbis az új alattvalók komolyan elhitték –, hogy amint a Bohóckirály végre trónra lép, hetente kétszer mindenki megnyeri a lottóötöst, és egész nap orgazmusa lesz.

Nos, ehhez képest a kép némileg árnyaltabb. A szexuálterapeuták már kikapcsolták a telefonjaikat, mondván: ennyi merevedési zavar a világon nincs. De mégis van.

Ülsz a kanapén, a kijelző lila fénye dereng az arcod előtt, és a közösségi média hírfolyamát pörgeted. A képernyőn mindenki tökéletes. A szomszéd srác épp most futotta le a maratont, a korábbi osztálytársad a negyedik egzotikus nyaralásáról posztol mosolygós fotót, a lifestyle-influenszerek pedig magabiztosan magyarázzák, hogyan kellene vágynod, szeretned és létezned.

Aztán telefon kikapcs, de csak rezgőre, mert a bohóckirály bármelyik pillanatban utasíthatja a teljes médiát, hogy ő most élőzni fog. Nehogy lemaradjál!

Ám addig ott maradsz a sötétben a saját rögvalóságoddal.

A valósággal, ahol a hétköznapi mókuskerék lassan, módszeresen koptatja el a belső biztonságot. Ahol a tükörkép nem a retusált magazinborítót mutatja, hanem egy fáradt embert, aki lassan elfelejti, milyen érzés gátlások nélkül, felszabadultan létezni a saját testében.

Mert a modern embernek ma mindenre van válasza. Ismeri a gazdasági elemzéseket, átlátja a politikai szatírát, magabiztosan kezeli a technológiát – csak éppen önmagával és a legközelebbi kapcsolataival nem tud mit kezdeni, amikor leoltják a lámpát.

A tabuk csendes börtönében

A társadalom megtanított minket arra, hogyan kell szerepeket játszani. Megfelelő munkavállaló, jó partner, mintapolgár. De arról senki nem beszél, mi történik akkor, amikor a szerepek mögött megjelenik a szorongás.

Amikor a párkapcsolati kommunikáció kimerül a “Ki hozza el a gyereket?” és a “Mi legyen a vacsora?” tengelyen.
Amikor a vágy nem eltűnik, csak eltemeti a megfelelési kényszer.
Amikor az önértékelési zavarok és a beidegződött blokkok láthatatlan falat húznak két ember közé.

A legtöbben ilyenkor választják a kényelmes apátiát. Úgy tesznek, mintha ez így lenne rendjén, hiszen “másoknál sem jobb”. Beletörődnek a hűvös távolságtartásba, a szőnyeg alá söpört problémákba és az örökös belső bizonytalanságba.

De a le nem bontott falak nem tűnnek el maguktól – csak egyre magasabbak lesznek.

Lépj ki a cirkuszból!

A jó hír az, hogy a gátlások, a testképfóbiák és a kapcsolati elakadások nem örökre szóló ítéletek. Nem kell elviselned a csendes elidegenedést, és nem kell egyedül cipelned a belső szorongásokat.

Az intimitás, a belső egyensúly és a helyreállított önbecsülés nem szerencse kérdése, hanem feltárható és áthidalható folyamat. Ahol nincs helye a tabuknak, az ítélkezésnek és a kötelező elvárásoknak.

Azaz ez nem a napi adag beteges önfényezés, gyűlölködés, világmegváltás. Még akkor sem, ha jól mutat a Felség a bokáig érő Dunában, éppen hazát mentve és mindenről is beszél, csak arról nem, hogy az aszály a Tiszát sem kíméli. Az is apad.

Eleged van abból, hogy a Meta szűrje az cikkeinket? Iratkozz fel A Kígyó Telegram-csatornájához itt! Ahol cenzúrázás és szűrők nélkül közvetlenül megkapsz minden új cikket.