A lakhatási válság, mint a főváros szívében felnőtt kamasz, egyre csak nő, de a kormányzó hatalom úgy tesz, mintha nem is létezne. Miközben nyugaton tüntetések robbannak ki a megélhetési válság miatt, itthon a nép fásultan néz, mint aki a tévé előtt várja, hogy végre történjen valami. Győri Péter szociálpolitikus szerint a baloldali pártok szívét kitépték, az érdekképviseletek pedig úgy néznek ki, mint a kiüresedett szavazófülkék.
“A bérlakáspiac nem épülhet vadkapitalista elvekre!” – ordítja Győri, de a falak nem válaszolnak. Mert hiába a hívás, a lakhatás ügyének képviselete nem más, mint egy elfeledett költemény, amely sosem érkezik meg az olvasóhoz. Az elmúlt másfél évtized csendje csak az örömzenét játszó politikai elitnek jó, hiszen a lakosság szenvedése nem a választási ígéretek között szerepel.
A kérdés már régóta érik: miért nem következik be a változás? Hát, mert a bérlakás nem a spekuláció helyszíne, hanem az emberek otthona. De hát egy otthonra kit érdekel?
Kígyó szerkesztőség







Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés