Politikai kultúra itt?
Amikor egy újsütetű politikai úrnő a politikai kultúra megváltoztatásáról értekezik, érdemes megállni egy pillanatra. Vajon kik akarják megváltani azt a közbeszédet, amelynek lezüllesztéséhez maguk is naponta tapsolnak? Szatirikus, éles reflexió a belpesti gőgről, a politikai elit felelősségéről, a megtévesztett szavazókról és a megtisztító áradásról.
• 2026.10.16.
Egy újsütetű politikai úrnő írta a minap: „Azt gondolom, hogy a kormányváltás után éppen ez az egyik legfontosabb feladatunk: ne csupán a hatalom szereplői változzanak meg, hanem maga a politikai kultúra is.”
Kézcsókom, nagyságos asszony!
Igyon meg gyorsan egy kis édes szamorodnit, vagy tessék kisétálni a faterhoz, amikor a fészer mögött éppen lefőzi a rothadt barackot a kétéves megpimpósodott málnabefőttel, majd tetszen egy mélyet lélegezni a gőzből! Attól talán jobban lesz.
Mert egyszerűen nem tudok más magyarázatot elképzelni arra, hogyan tetszett egyetlen mondaton belül nemhogy kimondani, de még írásban is rögzíteni a politika és a kultúra szavakat. Mármint Ön.
Mert ezek a szavak léteznek. Külön-külön és egyben is van jelentésük, ám van egy olyan társadalmi réteg, ahol értelmetlenné válik ez a jelentés, és abba bizony Ön, kedvesem, nagyon is beletartozik. Olyannyira, hogy az origóhoz közel méltóztatik meglehetős gőggel lefelé tekinteni bármire is.
Legyünk őszinték: ehhez a fajta emelkedettséghez már tényleg kell egy bizonyos fokú pálinkagőzös ihletettség.
Mély tisztelettel és a tanyasiak szelíd együgyűségével szeretném megkérdezni: hol és mikor tetszett Önnek a politikát tanulmányozni? Melyik eldugott szemináriumon tetszett magába szívni az államférfiúi – elnézést, női – bölcsességet, s mikor tetszett utoljára valós politikai folyamatokat elemezni a belpesti szalonok kávéhabos okfejtésein kívül?
És a kultúra… Ó, az a drága, emelkedett kultúra! Most hozzuk fel Önnek azt a bizonyos könyvet, amelytől a magyar társadalom kilencvenkilenc százaléka ritmikus undorral fordul el, s amelyet kizárólag a belpesti szalongyerekek és a budai úri fiúk akarnak érteni? Így aztán a kultúrfölényben pöffeszkedő tajparasztok tartanak a szellemi elit csúcstermékének?
Mit rejthet egy emésztőgödör
És akkor Ön – a magas erkölcsi morál hófehér talárjában – a politikai kultúra megváltoztatásáról tetszik merengeni. Értjük mi a viccet, csak az ilyet nem szeretjük. Hozzá vagyunk szokva a humorhoz benne.
Tudja, van Önöknek egy idolja, egy főnöke, egy diktátora vagy királya – kinek mi a szimbolikája –, aki a hazai politikai kultúrát, s azon belül a közerkölcsöt olyan mélyre vitte le, ráadásul a Parlament szentnek hitt falai között, hogy ha meg akarnánk keresni, azt a szintet emésztőgödör-mélységekben sem találnánk meg.
Inkább valahol tíz méterrel egy ázott, szaros fehér nadrág hátsó zsebében van elásva. Sőt kőbe vésve, hogy a jövő kutatói majd tudják, hogy volt egykor egy Bohóckirály, annak háreme, és az egyik hölgy filozofikus alkat is volt.
Igaza van, ezen a kultúrán valóban változtatni kell!
De könyörgöm, nehogy már Ön és a köre változtasson rajta, akik jelenleg is a saját tenyerüket véresre tapsolva asszisztálnak ehhez a nyelvi és erkölcsi lezüllesztéshez! Naponta. Ritmusra.
A névtelen milliók és a felmentés
Ez persze még a kisebbik baj lenne. Mert Ön azt hiszi, hogy az értelmiségi gőg mögé bújva nem számonkérhető. Pedig eljön az idő, tessék elhinni. Ha nem a jog, akkor az utca népe fogja megkérdezni, hogy miért tagadta meg az ősi múltat, és miért akarta a jövőre rákényszeríteni a beteg világát. Önnek személyes felelőssége van abban, hogy a politika azzá vált, ami.
Közben pedig azok a névtelen milliók – tetszik érteni: a megtévesztett, becsapott, átvert szavazók –, akiket lerántottak abba a sötét mélységbe, ahonnan Önök most felvisítanak a kultúraváltásért, semmilyen felelősséggel nem tartoznak. Ők csak hiszékenyek, óvatlanok és befolyásolhatóak voltak. Ők csak egy kicsit jobb életet akartak, de a hatalom és az Önök halmaza a gyűlöletet tette a mindennapi kenyerükké. Hát kiélték a gyűlöletüket, mert nem tanítottak nekik mást.
És most ott tartunk, hogy az Országházban a hatalom pillanatnyi ura úgy járkál fel-alá, mint aki tegnap este személyesen váltotta le az Istent a posztjáról.
Igen, valóban kell a kultúraváltás. De a politikai kultúra nem úgy változik meg, hogy a szalonban kicseréljük a függönyt, miközben a szőnyeg alatt még ott rohad vagy fuldoklik a múlt. A kultúrváltás a szereplők teljes eltakarításával jár. Más út nincs.
Mert az a politikai hordalék, amelyik most Ön mögött és Önnel együtt a kultúra megmentőjeként tetszeleg, az első igazi, megtisztító áradáskor úgy fog elsodródni, hogy a nevüket is elfelejti a történelem. S vélhetően soha többé nem hallunk felőlük.
Szerencsére.
Unod, hogy a Facebook elrejtse előled az írásainkat? Gyere át a Kígyó Biciklizik Telegram-csatornájához itt! Itt cenzúra és szűrők nélkül közvetlenül elérsz minden új cikket.
Kígyó Szatíra-Szavazás
Mi a legabszurdabb dolog, amire egy új politikai úrnő képes lehet a „politikai kultúra megváltoztatása” érdekében?
Bohóckirály elit felelősség gőg Parlament politikai kultúra publicisztika szatíra szavazók
Last modified: 2026.10.16.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés