A csend kiabál

Egyensúlyban a valóság és az abszurd között.

A kígyó biciklizik

Közéleti vélemény portál

A kígyó biciklizik az erdőben, a nyúl csodálkozva kiáltja felé, hogy ezt lábak nélkül nem lehet. - Ja - kiált fel a kígyó, és azonmód dob egy dupla leszúrt hanyathátast.

Kontár marketing Magyarországon
Kontár 
marketing 
Magyarországon

Amikor nem a hirdetés a drága, hanem az, hogy rossz kezekbe került

A nagy önbecsapás

Ha ma Magyarországon beírod a Google-be, hogy „marketinges”, 15 másodpercperc alatt találsz egy weboldalt, amely három dolgot ígér: eredményt, gyorsaságot, olcsóságot. Ebből kettő biztosan hazugság – a harmadik meg általában gyanús.

A magyar vállalkozások jelentős része nem tudja, mi a marketing valójában. Nem hibáztatom őket. Mert évek óta azt hallják minden sarki Canva-huszártól, hogy elég három poszt, két hirdetés, meg egy logó – és majd jönnek az ügyfelek. Nem jönnek.

A baj ott kezdődik, hogy a piacot elárasztotta a kontár marketing: önjelölt tanácsadók, „full stack” freelancerek, gyorsan összedobott ügynökségek, ahol ugyanaz a kéz ír posztot, vág videót és tervez stratégiát – ha egyáltalán van olyan. Ezek az emberek nem csak pénzt vesznek el a megrendelőtől. Időt, bizalmat és lehetőséget.

Kontár marketing Magyarországon

A kontár nem olcsó, hanem kártékony

A legnagyobb kár, amit a kontár marketing okoz, nem az, hogy rossz szórólapot nyomtat. Hanem hogy félreformálja a gondolkodást. A megrendelő azt hiszi, hogy a marketing egy posztolási menetrend. Hogy a márkaépítés négy sablonos képet jelent havonta. Hogy hirdetni elég ösztönből. És ha ezek nem működnek, akkor „a marketing nem ér semmit”.

A kontárok általában úgy dolgoznak, hogy:

  • nincs célcsoport-meghatározás,

  • nincs adat,

  • nincs stratégia,

  • nincs analitika,

  • nincs utókövetés.

Csak sablon van, ami „másnak már működött”. Igen, más iparágban, más közönséggel, más büdzsével, más céllal. Itt semmi nem számít – csak a gyors számla.

A sikerdíjas marketing itt válik végképp tragikomikussá. Mert hogyan lenne siker, ha nincs mihez mérni? Hogyan lehet eredményt várni egy rendszer nélkül? Ez olyan, mintha egy orvos azt mondaná: „Ha túléli, akkor fizessen. De előre semmit nem mondok.”

Miért kerül a valódi marketing annyiba, amennyibe?

Azért, mert:

  • nem sablonból dolgozunk, hanem kutatunk,

  • nem posztokat gyártunk, hanem rendszert építünk,

  • nem gyors sikert ígérünk, hanem pozíciót szerzünk,

  • és nem egy terméket adunk el, hanem bizalmat építünk.

Aki ezt nem érti, az nem marketinges. Az maximum tartalomgyártó. De a kettő nem ugyanaz. A marketing tervezés, pszichológia, adat és stratégia. Azért drága, mert nem a kreatív a lényeg, hanem a háttérmunka.

A véleményem? Igen, van.

Szakértőként azt látom, hogy a magyar piac ma olyan, mint egy rosszul világított műtő: tele van szikével, de kevés a hozzáértő kéz. És ez nem trend, hanem tragédia. Nem az a baj, hogy sokan vannak. Hanem az, hogy a jók hangja alig hallatszik a kóklerek kiabálása mellett.

Nem a marketing a baj. Hanem az, amit ma sokan annak neveznek.

A vizuális látszatteljesítmény – amikor a dizájn elrejti az ürességet

A kontár marketinges legnagyobb fegyvere nem az adat, hanem a dizájn. Egy látványos logó, egy sablonos színvilág, pár jó stockfotó – és kész is a „márka”. Csakhogy a marketing nem az arculattal kezdődik, hanem a pozicionálással, célpiaccal és üzleti céllal. A kontár nem kérdez ilyet. Mert nem is érti. Ő csak szép dolgokat gyárt, amik mögött nincs semmi.

Ezért látunk annyi csillogó, mégis teljesen hatástalan hirdetést, ahol a forma teljesen elszakad a tartalomtól. A gond az, hogy az ügyfél gyakran nem tud különbséget tenni dizájn és stratégia között – így azt hiszi, ha valami szép, akkor az működni is fog. Nem fog.

A „miért nem hozott semmit?” kérdés kora

A kontárral dolgozó cégek leggyakoribb mondata: „Hirdettünk, de nem jött belőle semmi.” Nem jött, mert nem volt mitől. A célközönség nem volt pontosítva, a szöveg irreleváns volt, az ajánlat nem volt időzítve, a hirdetés nem volt optimalizálva, a konverziós pontok hiányoztak, az utánkövetés nem létezett. És ezek után a „marketinges” vállat vont, és azt mondta: „A Facebook most nem működik.”

Ez a mondat minden stratégia nélküli kókler kedvenc mentsége. Nem az eszközzel van a baj – hanem azzal, aki használja. Egy rosszul célzott, rosszul összerakott kampány nem azért nem működik, mert a rendszer rossz. Hanem mert valaki valamit elfelejtett: gondolkodni.

A gyors siker mítosza – avagy a hamis ígéretek ipara

A kontár legnagyobb bűne, hogy olyan sikert ígér, amit a szakértő sem merne. Azért, mert ő nem érzi a felelősséget. Azt mondja, hogy két hét múlva jön az eredmény, pedig tudja, hogy semmit nem épített hozzá. Nem kampányt, nem közönséget, nem brandet – csak egy reklámot. Vagy azt sem.

A valódi marketing lassú, kitartó és rendszerszintű. A kontár gyors, hangos és rövid távú. És épp ez teszi vonzóvá: mert könnyebb elhinni a csodát, mint elfogadni a valóságot. Ez a marketing hazugsága – de nem a szakmáé, hanem a kontároké.

Amikor az ügyfél is felelős

Ez a rész kényelmetlen, de muszáj kimondani: nem minden kár okozója a kontár. Sokszor maga az ügyfél az, aki:

  • nem akar stratégiában gondolkodni,

  • csak azt kérdezi: „mennyibe kerül három poszt?”,

  • nem érti az értékalapú árképzést,

  • és olyan eredményt vár, amit sehol nem lehet garantálni.

Az ügyfél is hibás, ha nem tájékozódik, ha az olcsóságot értéknek hiszi, és ha olyan ígéreteket fogad el, amit egy komoly szakember ki sem ejtene a száján. Az olcsóság nem megoldás. Az csak egy újabb probléma elodázása – drágábban.