A marketing nem megváltás, a reklám nem varázslat, és a megrendelő sem mindenható
A nagy félreértés:
„a marketinges csinálja a reklámokat, nem?”
A magyar vállalkozói szférában mára annyira elterjedt a fogalmi káosz, hogy teljesen természetes, ha egy cégvezető azt mondja:
– „A marketingest keresem. Aki megcsinálja nekünk a Google-t.”
Nos, nem. A marketinges nem azonos a PPC specialistával, nem ő állítja be egyedül a hirdetéseket, nem ő tölti fel a posztokat, nem ő szórólapozik, és nem ő fogja megváltani a világot. Legalábbis nem ezért kapja a pénzét.
A probléma viszont nem csak a kontár marketingesek térhódítása – hanem az, hogy a megrendelői oldal is kőkeményen aluliskolázott a marketing működését illetően.
A legtöbb vállalkozó fejében a „marketing” szó azt jelenti: valaki csinál valamit, amitől majd többen vesznek tőlem. Ennyi. Ez nem csak tévedés – ez káros rövidlátás.
A PPC specialista és a marketinges nem ugyanaz – pont, mint egy betonkocka és egy atomtudós
A PPC specialista technikai szakember. Az ő dolga, hogy a marketingstratégia alapján megalkotott hirdetéseket pontosan célozza, jól időzítse, a költségkereteket optimalizálja, és riportálja az eredményeket.
A marketinges viszont az, aki kitalálja, mit, mikor, hol, kinek, miért és hogyan kommunikáljunk egyáltalán.
Ő:
piackutat,
versenyt elemez,
pozíciót épít,
célcsoportot szegmentál,
árazási stratégiát alkot,
termékkommunikációs stratégiát tervez,
kampányfolyamatot irányít,
költségvetést készít.
És utána jön a PPC-s, a designer, a szövegíró, a fotós, a videós – akik végrehajtják azt, amit a marketinges megálmodott.
Aki a marketingest összekeveri egy hirdetéskezelő operátorral, az olyan, mintha a műtétre készülő sebésztől azt kérnénk:
– „Kérem, a szikével ne foglalkozzon, a takarítónő majd vág.”
A megrendelő is lehet kontár – csak elegánsabban hívjuk
A vállalkozók jelentős része olyan marketingeseket keres, akikkel nem is képes együttműködni. Miért?
Mert nincs meg a minimális belső átláthatóság: „Nem tudom, mit akarok, de csináld meg.”
Mert nincs reális időhorizont: „Két hét múlva kampány, ma kezdjük.”
Mert nincs valós cél: „Hirdessünk valamit, amit majd kitalálunk.”
Mert nincs büdzsé: „Csináljunk valami jót, de kevesebből, mint a múltkor.”
És ami a legfontosabb: nincs bizalom, csak elvárás. Elvárás, hogy a marketinges:
mindent is megcsináljon,
azonnal hozzon eredményt,
ingyen tanácsadjon, stratégiát írjon, piackutatást végezzen,
és amikor nem történik semmi, akkor ő legyen a hibás.
A marketinges nem csodatevő – hanem egy partner
A marketinges nem kell, hogy „ugyanazt a nyelvet beszélje”, mint a cégvezető.
De szükség van egy közös szótárra, ahol az egyik fél nem gondolja, hogy 50.000 Ft-ból reklámból márkát, weboldalból webshopot, hirdetésből forgalmat, és nullából sikert lehet csinálni.
És igen: a marketing pénzbe kerül.
Az a marketing, ami működik, mindig drágább, mint az, ami nem.
De hosszú távon a fogalmatlanság kerül a legtöbbe.
Ne várj többet annál, amit befektetsz
A magyar gazdaság kettős marketingcsapdában vergődik: egyik oldalról a kontár szakemberek, másik oldalról az irreális elvárásokat dédelgető ügyfelek fogják közre.
A marketinges nem megváltó.
A megrendelő nem király.
A siker nem garantált.
A pénz nem varázslat.
Viszont, ha mindkét fél hajlandó tanulni, átlátni, együtt dolgozni, akkor a marketing végre újra az lehet, ami: stratégiai eszköz – nem bűnbak vagy csodamódszer.
Miért nem beszélünk ugyanazon a nyelven? – A marketinges és a cégvezető szótára
A félreértések gyökere nem csupán a tudáshiányban van, hanem abban is, hogy a marketinges és a vállalkozó más fogalomkészletből dolgozik.
Amikor a marketinges azt mondja: „pozicionálni kell a márkát”, a cégvezető lehet, hogy azt érti: „változtassuk meg a logót”.
Ha a marketinges stratégiát javasol, a megrendelő gyors kampányt szeretne.
Ha az egyik rendszerben gondolkodik, a másik eredményben.
Ez nem hiba – hanem kommunikációs szakadék, amit áthidalni nem gyors egyeztetésekkel lehet, hanem hosszú távú együttműködéssel, bizalommal és edukációval. A marketinges feladata nemcsak a márkaépítés – hanem a cégvezető fejében lévő káosz letisztítása is, méghozzá úgy, hogy közben ne érezze: tanítják, hanem azt: érti.
A marketing nem szórólap – hanem üzleti logika
Sokan úgy tekintenek a marketingre, mint valami extra „reklámköltségre”, ami akkor jön képbe, ha „marad rá keret”. Holott a marketing nem kiadás – hanem befektetés. Ráadásul nem a hirdetés a marketing. Hanem az egész gondolkodásmód, ami mögötte van:
mi a termékünk valódi értéke,
ki a célcsoportunk,
hogyan kommunikáljuk az előnyöket,
hol jelenünk meg,
milyen sorrendben lépünk piacra,
és mit teszünk, ha a versenytársak agresszíven áraznak.
Aki ezt nem látja át, az rossz eszközökre fog költeni, kevés eredménnyel. A marketing nem a cég mellé épül – hanem a cég egyik tartóoszlopa. Csak sokan még mindig molinót keresnek ott, ahol stratégia kellene.
Türelem, bizalom, realitás – a három pillér, ami nélkül nincs működő együttműködés
A sikeres marketinges–megrendelő kapcsolat három dolgon múlik:
Türelem: a stratégia nem sprint, hanem maraton. Aki két hét alatt akar márkát építeni, az fél év múlva új céget alapít.
Bizalom: nem vakon, hanem partnerként. Ha folyamatos a kontroll, a kétség, a „nem hiszem, hogy ez működik”, akkor garantáltan nem is fog.
Realitás: a marketinges nem varázsló. Nem ír helyetted árat, nem találja ki a terméket, nem válaszol a vevőidnek, és nem pótolja a rossz ügyfélélményt.
Ahol ez a három pillér nincs meg, ott nem a kampány bukik meg – hanem maga az együttműködés. És ezt egyik fél sem bírja sokáig – se szakmailag, se emberileg.
Influenszer-ország, ahol a “vélemény” alapjog
Miért érezzük úgy, hogy egy luxusjachtról készült fotó önmagában felér egy jogerős ítélettel? Sorozatunk ötödik részében a luxus irritáló hatását és a büntetőjogi valóságot szembesítjük egymással. Megvizsgáljuk, miért dühítőbb...
Magánrepülőgépek és jachtok
Miért érezzük úgy, hogy egy luxusjachtról készült fotó önmagában felér egy jogerős ítélettel? Sorozatunk ötödik részében a luxus irritáló hatását és a büntetőjogi valóságot szembesítjük egymással. Megvizsgáljuk, miért dühítőbb...
A választás elcsalása
Miért kapaszkodunk görcsösen abba a hitbe, hogy a szavazatainkat az éjszaka leple alatt kicserélik? A sorozat negyedik részében darabokra szedjük a technikai választási csalás mítoszát. Mélyelemzésünkben feltárjuk a magyar...
A választási rendszer „csalása”
Tényleg a szervereken dől el a magyar választás, vagy a szoftveres csalás csak a vereség feldolgozásának kényelmes eszköze? Sorozatunk harmadik részében lerántjuk a leplet a választási mítoszokról. Tisztázzuk a...
Kizárnak minket az Unióból / Megvonják az összes pénzt
A kizárástól és a teljes pénzmegvonástól való félelem az ellenzéki közbeszéd egyik leghatékonyabb, de jogilag megalapozatlan mantrája. Sorozatunk második részében feltárjuk, miért nincs az EU-nak eszköze a tagállamok kényszerű...
A „Maffiaállam” és a rendszerszintű korrupció
A „maffiaállam” vádja mögött mélyebb társadalmi igazságok és jogi félreértések feszülnek. Sorozatunk első részében feltárjuk a korrupció kulturális gyökereit a szocialista örökségtől a „műanyag dzsentrik” világáig. Megvizsgáljuk a Simicska-...
Vágyvezérelt Valóság bevezető rész
Vágyvezérelt Valóság: Miért válnak a bizonyíthatatlan állítások megkérdőjelezhetetlen igazságokká?Cikksorozatunkban az ellenzéki közbeszéd legvitatottabb mantráit – a „maffiaállamtól” a választási csalásig – vesszük górcső alá. Célunk a politikai délibábok és...
Egy lelkész, aki a valódi hitet felcserélte a szolgai csúsztatásra
Egy domainfoglalásból politikai akció lett: hangos, látványos, rövid életű. A Tisza Párt trollkodása terjesztette az ellenfél szlogenjét, miközben nem adott új mondatot. Az öngól is gól – de rossz...