A magyar zászló és címer napján nem csak ünneplünk, hanem hidat építünk. Vöröset, fehéret és zöldet.
Egy zászló, egy nemzet – nem több, nem kevesebb
június 1-jén lesz tíz éve, hogy a magyar zászló és címer napját először hivatalosan is megünnepeltük. Idén azonban nemcsak évfordulót tartunk, hanem egy különleges eseménnyel emlékezünk: egy 1848 méter hosszú, két méter széles nemzeti színű zászlót viszünk végig az Andrássy úton az Operaháztól a Hősök teréig.
Nem lesz díszszemle, nem lesz hatalmi felvonulás, nem lesz harsogó politikai üzenet. Ez egy csendes, méltóságteljes séta lesz – ahol 1848 ember együtt viszi végig azt az egyetlen zászlót, amely minden magyaré. Nem kampánycirkusz, nem hatalomfitogtatás. Egy nemzeti gesztus. Egy lehetőség.
Mindenki hozhatja a saját történetét – csak gyűlöletet ne
Keressük azt az 1848 személyt, aki az 1848 méter hosszú lobogót végigviszi az Andrássy úton. Magánszemélyek, civil szervezetek, iskolák, egyesületek, családok, önkormányzatok, cserkészcsapatok, egyházi közösségek, külhoni magyar szervezetek – mindenkit szeretettel várunk. Lehet valaki konzervatív, liberális, hagyományőrző, városi, falusi, ateista vagy templomba járó. A zászlót nem kötik feltételek – csak az, hogy elfogadod: közös.
Khm… szóval lehet ezt így is. Nem kell kamerák és testőrök gyűrűjében gyűlöletet kiabálva masírozni Budapest és Nagyvárad között. Elég csak az Operától a Hősök teréig sétálni. 1848 ember kell csupán. Gyülekezettől, felekezettől, párttól függetlenül. Mert a zászló nem lehet politikai jelkép, csak nemzeti. Aki ezzel egyetért, jöhet.
A ráérő Tisza-párti szimpatizánsok ugyanúgy vihetik a zászlót, mint azok a hagyományőrzők, akik vélhetően semmiben sem értenek egyet velük – kivéve azt az egyet, ami itt számít: hogy a zászló közös. Szent, sérthetetlen, és ami talán a legfontosabb: kisajátíthatatlan.
Egy zászló, mint híd – ember és ember között
A magyar nemzetnek egy zászlaja van. Egy olyan zászló, amely alatt ugyan már sok aljasságot is elkövettek, de ez mit sem változtat azon, hogy méltó lehet az összetartozás jelképévé. Olyasvalamivé, ami túlnő a napi politikán, és feloldhatja azokat a szakadékokat, amelyeket dölyfös politikai érdekek ástak ember és ember, magyar és magyar közé.
Ezért kérjük: jöjjetek el 2025. június 1-jén 14:30-ra az Operaházhoz, és 15 órától induljatok velünk a zászlóval a Hősök terére. Ott a trikolórból egy hatalmas, élő kokárda formálódik. A közepébe, szívként, pedig négyszáz méteres székely zászló simul, mintha körbeölelné. Mintha egy pillanatra el tudnánk hinni: mégsem szakadtunk szét.
Ne csak a zászlót és a címert ünnepeljük, hanem adjunk esélyt annak, hogy a zászló áthidalja azokat a szakadékokat, amelyeket nem mi ástunk, de nekünk kell átlépni rajtuk. Nem kell azonnal megérteni egymást, elég, ha elindulunk. Ha valaki csak átsétál a másik oldalra. Kíváncsiságból. És nem azért, hogy meggyőzzön – hanem hogy meghallgasson.
Ember és ember között az út néhány egyszerű mondattal kezdődik. Nem a gyűlölet mondataival, hanem az értő figyelemével. Ki tudja, talán mire a székely zászló körbeöleli a trikolort, elkezdődik egy kiegyezés is. És akkor értelmét veszti minden menetelés, ami nem a nemzetről, hanem önjelölt politikai álmokról szólt. És talán egyszer eljön az idő, amikor nem egy mentelmi jog mögé bújó, lehetséges köztörvényes bűnöző emléke osztja meg ezt az országot – hanem egy zászló egyesíti.
További információk a rendezvényről
Influenszer-ország, ahol a “vélemény” alapjog
Miért érezzük úgy, hogy egy luxusjachtról készült fotó önmagában felér egy jogerős ítélettel? Sorozatunk ötödik részében a luxus irritáló hatását és a büntetőjogi valóságot szembesítjük egymással. Megvizsgáljuk, miért dühítőbb...
Magánrepülőgépek és jachtok
Miért érezzük úgy, hogy egy luxusjachtról készült fotó önmagában felér egy jogerős ítélettel? Sorozatunk ötödik részében a luxus irritáló hatását és a büntetőjogi valóságot szembesítjük egymással. Megvizsgáljuk, miért dühítőbb...
A választás elcsalása
Miért kapaszkodunk görcsösen abba a hitbe, hogy a szavazatainkat az éjszaka leple alatt kicserélik? A sorozat negyedik részében darabokra szedjük a technikai választási csalás mítoszát. Mélyelemzésünkben feltárjuk a magyar...
A választási rendszer „csalása”
Tényleg a szervereken dől el a magyar választás, vagy a szoftveres csalás csak a vereség feldolgozásának kényelmes eszköze? Sorozatunk harmadik részében lerántjuk a leplet a választási mítoszokról. Tisztázzuk a...
Kizárnak minket az Unióból / Megvonják az összes pénzt
A kizárástól és a teljes pénzmegvonástól való félelem az ellenzéki közbeszéd egyik leghatékonyabb, de jogilag megalapozatlan mantrája. Sorozatunk második részében feltárjuk, miért nincs az EU-nak eszköze a tagállamok kényszerű...
A „Maffiaállam” és a rendszerszintű korrupció
A „maffiaállam” vádja mögött mélyebb társadalmi igazságok és jogi félreértések feszülnek. Sorozatunk első részében feltárjuk a korrupció kulturális gyökereit a szocialista örökségtől a „műanyag dzsentrik” világáig. Megvizsgáljuk a Simicska-...
Vágyvezérelt Valóság bevezető rész
Vágyvezérelt Valóság: Miért válnak a bizonyíthatatlan állítások megkérdőjelezhetetlen igazságokká?Cikksorozatunkban az ellenzéki közbeszéd legvitatottabb mantráit – a „maffiaállamtól” a választási csalásig – vesszük górcső alá. Célunk a politikai délibábok és...
Egy lelkész, aki a valódi hitet felcserélte a szolgai csúsztatásra
Egy domainfoglalásból politikai akció lett: hangos, látványos, rövid életű. A Tisza Párt trollkodása terjesztette az ellenfél szlogenjét, miközben nem adott új mondatot. Az öngól is gól – de rossz...