Egy baj van a tehetségtelenséggel: egysíkú. Magyar Péter pedig ennek tökéletes példája. Annak ellenére, hogy bizonyosan figyelmeztették rá, hogy ne próbáljon sose nagyobbat fingani az apjánál, mert beszarás lesz a vége, Pétert nem lehet eltántorítani. Sokadszorra hallunk egy Orbán-beszéd-paródiát, átemelve paneleket tőle is, és néhány mára már levitézlett ellenzéki hordószónoktól.
Magyar Péternek megint sikerült egy ünnepen nem az ünnepről beszélni, hanem politikai lózungokat ordítani, amitől a belé szerelmes nagymamák azonnal ott, a helyszínen pisilték össze magukat, és vélhetőleg mára már meg is hímezték az ide vonatkozó fali terítőket. Azok felkerültek a falra a már levitézlett messiások fényképe helyére.
Most éppen lehet azzal a szöveggel: „Nem félünk, mert a Peti mondta.” A vak hit elhozza a kánaánt.
Az a rossz hírünk van: senki nem hozza el, és nincs Kánaán.
A bazilika árnyékában
Esztergom, a keresztény Magyarország szimbolikus fővárosa, ahol normál esetben a történelemről, a hitről, meg az ezeréves államiságról beszélnek. De augusztus 20-án a bazilika árnyékában nem kenyérszentelésről, hanem politikai hakniról volt szó. Magyar Péter tíz pontban ígérte meg a jövőt, mintha épp most találták volna fel az új államalapítást.
A hangulat ünnepi volt, a szöveg komoly akart lenni – csak épp annyira sikerült, mint amikor valaki a templomi orgona mellett harmonikát próbál megszólaltatni. Azt is szarul, mert nem tud harmonikázni. Ám ez a jelenlévő zsűrit nem érdekelte, mert valójában csak a 10-es számmal ellátott táblákat osztották ki nekik.
A népességfogyás leállítása 2030-ra
2030-ig megállítják a népességfogyást, 2050-től pedig megint tízmillió fölé nő a magyarság – mondja Péter.
Ez nem program, hanem vallásos vízió, csak nincs mögötte sem próféta, sem csoda. Úgy beszél róla, mintha a szüléseket lehetne központilag irányítani, mint a tévéműsor-rendet: „Kedves honfitársak, ma este fél kilenckor kötelező szaporodni!” Az országban, ahol fiatalok tömege menekül külföldre, a gyerekvállalás nem Excel-táblázat, hanem kőkemény megélhetési kérdés.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a népességfogyás nem egyedi magyar probléma, hanem jellemzően európai. Fogalmazzunk úgy, hogy az új, neoliberális doktrína világában nem feltétlenül akar szaporodni az agyonművelt és szuperjólétben élő nyugati társadalom sem. Ha tette volna, bizonyos Merkel asszonynak nem lett volna az a víziója, hogy engedjünk be Európába elszegényedett, más vallású és kultúrájú embereket, akik majd dolgoznak, hogy fenn tudják tartani azt a látszatot: a lufi nincs túlfújva, hanem nagyobbra lett cserélve az éj leple alatt.
De Magyar Péter vélhetőleg a matematikaórákon sem volt ott. Ha ott lett volna, kiszámíthatta volna, hogy 24 év alatt képtelenség, hogy a magyar lakosság tízmillió fölé nőjön.
És a matekot elhagyva ott van egy fontosabb tényező: a társadalmi bizalom kérdése. Ha diktátor típusú jelöltek versenyeznek a hatalomért, vajon miért is vállaljon egy házaspár legalább három gyereket egy olyan országban, ahol bizonytalanság, kiszámíthatatlanság és egy mélységesen eldurvult politikai és ideológiai harc zajlik, és a két tábor között már-már polgárháborús a feszültség a folyamatos uszítás miatt.
80 év várható élettartam 2035-re
Papíron egyszerű: éljen mindenki tovább. A valóságban a magyar egészségügy olyan, mint egy lakótelepi lift: lassan jön, nyikorgó hangot ad, és néha félúton megáll.
De engedjük el az egészségügyet, hiszen annak külön könyv sem lenne elég. Inkább tegyük fel azt a kérdést: Péter víziójában vajon hogyan is működik a 80 éves korhatár egy olyan országban, ahol az emberek több műszakban szakadnak meg a gyári szalagok mellett, és már most 65 évesen, amikor nyugdíjba mennek, emberi roncsnak számítanak? És ez nem csak az egészségügy hibája!
Ki nem mondva ugyan, de ennek alapfeltétele a nyugdíjkorhatár emelése. Hiszen valakiknek el is kell tartani ezeket az embereket. Márpedig egyik nyugdíjas a másikat nem tudja eltartani.
Ehhez képest Magyar Péter szerint az egészségügy rendbetétele – bármit is jelentsen ez annak fényében, hogy képtelenségnek tűnik maga a szóösszetétel is ma már – mindenre megoldás.
Nem, Péter.
Az ember nem attól lesz egészséges, mert jó az egészségügy, hanem attól, mert minőségi életet képes élni!
Vár a hazád program
200 ezer hazatérőt akarnak nyolc év alatt. Ez kb. olyan, mintha azt ígérnénk: minden magyar, aki Londonban mosogat, holnap reggel felszáll a gépre, mert hiányzik neki a magyar közmunka és a NAV.
A „Vár a hazád” program inkább hangzik szép balladának, mint politikai tervnek. A valóságban hazajönni nehéz, drága, és egyáltalán nem vonzó. Aki kiment, nem a kaland miatt ment, hanem mert itthon nem volt miből megélni. Ezt egy politikai szlogen nem oldja meg.
De! Nyilván Péter figyelmét elkerülte, vagy nagyon is tisztában van vele, hogy ez sem az ő nagyratörő terve. A magyar kormány erre programot épített már ki (https://hazavaro.gov.hu/), de ami ennél talán még lényegesebb: civil kezdeményezésre a Hazatartók Egyesület is megalakult, és segíti a jövőben a hazatérők mindennapjait (https://hazatartok.hu/).
Azaz a helyzet az, hogy Magyar, mint már oly sokszor, most is idegen tollakkal próbál ékeskedni. Tudva-tudván, hogy a mellette kitartók nagy része teljesen tájékozatlan kb. mindenben is. Csakis és kizárólag azt a propagandát képes felmondani, amit tőle kap, illetve amit a teljesen szétvert ellenzék is kontraproduktívan próbált sulykolni.
Milliárdos falusi fejlesztések
Tíz falunként 1 milliárd forint – ígéri Péter. A falusi kocsmában már számolják is, mennyi csapolt sör jön ki belőle. A valóságban viszont ez nem fejlesztés, hanem osztogatós PR-akció.
Ha minden tíz faluban lesz egy uniós pénzből épült, de soha nem használt „közösségi ház”, akkor ugyanott vagyunk, ahol most. Csak több lesz az átadón a szalag, meg a polgármesteri beszéd.
Az falunként 100 millió forint. A magyar vidék mostani állapota alapján ezt nem csak papíron, kb. 78 másodperc alatt lehet elkölteni úgy, hogy meg sem látszik. Szükséges volna, de üres lózung. Miközben a településeket sokszor megközelíteni is kihívás, mert olyan rosszak az utak, hogy ha ma volna a II. világháború, a második ukrán front inkább kikerülné Magyarországot a felszabadítás helyett, mert az utak tankkal is járhatatlanok, lassan.
Mindamellett 2807 település lenne érintett ebben a programban. Ez 280 700 000 000 Ft-ot jelent. 701 750 000 eurót. Honnan, Peti? Tudom, tudom, csak egy kis szuverenitásról kell lemondani…
Szuperkórház minden régióban
Minden régióban szuperkórház? Ez annyira jól hangzik, hogy szinte hallani a gépek pittyegését és az új csempék csillogását.
A valóságban a szuperkórházak olyanok, mint a balatoni nyaraló: mindenki szeretne egyet, de senkinek sincs rá pénze. És amíg a falusi orvos nyugdíjba megy, a fiatal orvos meg Bécsbe költözik, addig hiába építünk palotát, üres folyosó lesz benne.
Örökzöld téma az egészségügy, ám ugyanolyan megoldatlan probléma marad még sokáig, mint a nyugellátási rendszer megreformálása.
Persze politikai szinten ez mindig jó téma. Erre harap az istenadta tudatlan nép: az egészségügyre, az oktatásügyre, a nyugellátásra. Annyi messiás próbálkozott már ezzel – maga Orbán is – és mind kudarcos volt.
Miért? Mert egy drága, finanszírozhatatlan és igazságtalan egészségügyi rendszerben élünk, ám ennek megváltoztatása társadalmi és gazdasági problémák ezreit szülné. Így csak idő kérdése, mikor adja fel a mindenkori kormány ezt a szélmalomharcot.
Oktatás Közép-Európa élén 2035-re
„A tanár nem ellenség, hanem országépítő” – mondja Péter. Szép szlogen. Én kicsit meg is könnyeztem. Csak az a baj, hogy szlogen fog maradni.
Addig biztosan, amíg abban nincs közmegállapodás, mit is tanítsunk, és azt hogyan. Jelenleg a tanári pálya nem csak azért nem vonzó, mert alulbérezett, hanem azért is, mert egy „liberális” nemzedék teljesen neveletlen, öntelt, a tanulásra képtelen generációját akarjuk megtanítani bármire.
Oszt hogyan, Peti?
Képtelenség fegyelmet tartani, képtelenség a dekoncentráltságot feloldani, képtelenség tanítani – és ez nem a tanár, hanem a társadalom hibája.
Addig, amíg az választási szlogen marad, hogy a jog az első, azt követi minden más, a helyzet csak rohamosan romlani fog. Mindaddig, amíg vissza nem térünk az amúgy sok ezer évig jól bevált közösségi módszerhez, miszerint első a kötelesség a közösség felé, aztán a jog a közösségtől.
Oktatásban élen járni 2035-re olyan vágyálom, mint ha a magyar fociválogatottat ígérnénk a vb-döntőbe. A szándék szép, a realitás nulla.
Energiafüggetlenség és megújulók
Megduplázzák a megújuló energiát, megszüntetik az orosz függést. Csodásan hangzik, csak épp 30 éve mindenki ezt mondja.
Peti, itt is a mély tudatlanságod köszön vissza és az, hogy nem a magyar valóságban élsz. A megújuló energia nálunk inkább vicc: néhány napelem, meg egy szélturbina, amit a szélvédelmi hatóság letiltott. Ez így inkább politikai PowerPoint, mint energiastratégia.
De a legszebb az orosz energiafüggőség megszüntetése. Ennél nagyobb baromságot kurva nehéz kitalálni – és ez nem csak Magyarországra vonatkozik. A világ legnagyobb energiatartalékai Oroszországban vannak. Lehet egy darabig nem ezt felhasználni, de képzeld el, hogy ha mást használ mindenki, az gyorsan fog fogyni, aztán elfogy.
Aztán lehet térden csúszva menni az orosz cár elé: „Bocsi, volt egy – ja, nem: több – félbolond annak idején Európában, aki móresre akarta tanítani az orosz medvét, de hibáztunk és jöttünk alamizsnáért.” Mert ez lesz. Csak idő kérdése.
Aszályhelyzet kezelése
Ez a pont annyira konkrét, mint a horoszkóp a bulvárlapban: „Vízöntőként nagy kihívások várnak rád.”
Persze, mindenki tudja, hogy az aszály probléma. De mit jelent az, hogy „azonnal kezelik”? Száz új gát? Tízezer öntözőrendszer? Vagy egy sajtótájékoztató, ahol bejelentik, hogy „kezeljük”?
Még el tudom képzelni, hogy Magyar és tartói hozzáfértek egy szupertitkos esőcsinálógéphez, és majd akkor fog esni, ha Magyar megnyomja a gombot.
Péter, ne legyél már ennyire primitív! Vagy ne nézd ennyire primitívnek az embereket, hogy egy ilyen lózunggal próbálkozol. Mert így-úgy mi – a nemzet – nevelt fel. Nyálad se nagyon volt, úgy köptünk a szádba, hogy életben maradj. Főleg amikor nem voltál fidelitaszos, és amikor fideszes lettél. Most meg esőt ígérsz?
Tiszta levegő 2030-ra
Visszaadják az önkormányzatoknak a szabadságot, a forrást, a függetlenséget. Magyarországon ez a pont mindig felbukkan, amikor valaki épp ellenzékben van. Aztán ha hatalomra kerül, elfelejti.
Az önkormányzat szabadsága olyan, mint a kamasz szabadsága: addig tart, amíg apa nem szól közbe.
Az önkormányzatiság egy nagyon jó dolog. De! Mielőtt ebben a témában is hülyeségeket beszél bárki, jó volna, ha ismerné a jelenlegi rendszerét, majd pedig elemezné, mi történik, ha nagy szabadság jön.
Elmondjam? Önkormányzati adók jönnek, és a kis lélekszámú települések teljes elnéptelenedése, mert nem lesz elegendő forrás. Ahogy most sincs. Aztán lehet ám Bivalybasznád független és szabad, ha kb. semmire nincs pénze, és a forrás, amit kapni fog, jó, ha elég lesz az alap önkormányzati kötelezettségek kifizetésére.
Önkormányzatok szabadsága
A levegőszennyezést az év 90%-ában az egészségügyi határérték alá szorítják. Ez olyan ígéret, amit csak papíron lehet komolyan venni.
Magyarországon a szmog nem PowerPoint-kérdés, hanem ipar, közlekedés, fűtés. Amíg a vidéki házakban ég a hulladék a kályhában, addig a levegőszennyezés nem lesz alacsonyabb. Amíg Szél úr nem hajlandó kifújni a szmogot a Kárpát-medencéből, addig te tehetetlen vagy.
Öt év alatt akarod elérni azt, amihez ötven sem lenne elég. Ezzel nincs baj, azzal van baj, hogy olyan tudatlan vagy, hogy ezt még egy gyűlésen ki is mondod a szádon.
A show vége
Magyar Péter 10 pontja így inkább politikai varieté, mint kormányprogram. Tíz színes lufi, ami a levegőben szépen mutat, de előbb-utóbb mind kipukkan. Ő maga is tudja, hogy ebből legalább nyolc pont teljes képtelenség.
Ezért a legnagyobb baj vele nem az, hogy ígér, hanem hogy még a programjában is hazudik. Ami nem újkeletű nála, és nem is biztos, hogy tudatos. Lassan többórás filmet lehet összevágni arról, mit mondott Magyar, és pont az ellenkezőjét tette, vagy letagadta, néha órák múltán.
Ez politikusoknál ugyan megszokott, ám nem erény. Viszont Magyar Péter még csak nem is politikus. Ezt is mondta, ugye, hogy ő nem akar az lenni – de aztán valahogy mégis.
Magyar Péter egy politikai anomália, vagy inkább egy elfertőződött seb a magyar társadalom testén. Aki ráadásul még veszélyes is, mert személyiségjegyei, magatartása, megnyilvánulásai már most emlékeztetnek egy diktátorra. Pedig még csak a saját szemétdobján képes testőrök gyűrűjében élvezni a hatalmat.
Erről az egészről egy székely vicc jut az eszembe:
Két székely fát vág az erdőben. Azt mondja az egyik:
– Te, tudod-e, mi az a vagánykodás?
– Nem tudom.
A székely feldobja a baltát, alááll, és az utolsó pillanatban elugrik a leeső fejsze elől.
– Na látod, ez a vagánykodás.
A másik székelynek megtetszik a dolog, így másnap a fiával megy ki az erdőbe. Gondolja, megmutatja, mit tanult.
– Fiam, tudod-e, mi az a vagánykodás?
– Nem tudom.
A fickó feldobja a baltát, alááll, majd amikor el kellene ugrani, megbotlik, és agyonüti a balta.
A fiú egyedül megy haza. Otthon az anyja:
– Apád hol van?
– Még kinn vagánykodik az erdőben.