Szerző: Hortolányi Gábor

A kiherélt ugar – avagy hány Alaptörvény-módosítás kell a teljes sötétséghez?

Miközben a Bohóckirály a Riviérán mossa le magáról a haza sarát, itthon lekapcsolják a médiát, a demokrácia alapjait pedig úgy herélik ki, mint egy döglött jószágot a rossz disznóvágáson.
Manír a Vigasztalan kocsmapultjánál, a harmadik fröccs után teszi fel a húsbavágó kérdéseket. De a sarokban felbukkan az Ugar Ura, a Paraszt is, hogy kimondja a végső, apokaliptikus igazságot: a nihil nyomora jön el, mert lassan már nincs ki féljen ebben az országban.

Tovább olvasom

Lapszéli jegyzetek a hibátlan unalomról

Az algoritmusok által tökéletesre csiszolt sikerkönyvek korában a lélek és az emberi tökéletlenség kiszorul az irodalomból. A maró szatíra bemutatja a 12. b-s Janikát, aki kötelezők nélkül akar íróvá válni, és a tanárt, aki már csak „LOL” kommenttel osztályoz. Hogyan lett a kultúrából rövidmondatos, marketingalapú tudatmódosítás és eladható tömegtermék? A karcolat éles látlelet a szókincs pusztulásáról és a Gép uralmáról. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom

Por és pergamen a felhő alatt

Károly bácsi antikváriumában a könyveknek még gerincük van, szemben a kinti világ algoritmusvezérelt, digitális felhőjével. A maró szatíra éles kritikát fogalmaz meg a modern tartalomgyártás és a hat osztályt végzett influenszerek sekélyes világa ellen. Hol maradt a valódi irodalom? Amikor egy fiatal betéved és Jack Kerouacot keres, az már a hírcsatornákért kiáltó csoda a kollektív kulturális elbutulás korában. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom

A pityergő zseb esete, avagy a fantomrezgés mint nemzeti minimum

A villamoson combját csapkodó utas esete rávilágít a modern kor legszebb neurotikus tünetére: a fantomrezgésre. Miért retteg a lelkünk, ha három percig nem pittyen a zsebünk? A maró szatíra rámutat, hogy miközben a digitális képernyőkből ömlő hordalékot a fejlődéssel azonosítjuk, valójában a kollektív elhülyülést választjuk a valós tudás helyett. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk. Ez van.

Tovább olvasom

Szigorúan titkos függelék: A 04/B számú jelentés a lakossági morál alakulásáról

A Nemzeti Hangulatoptimalizálási Főosztály titkos jelentése rávilágít, hogyan alakíthatók át a lakossági panaszok hálanyilatkozattá. A kátyúk forgalomlassító műtárgyak, az infláció prémium élmény, a tarvágás pedig irányított siker. A bürokratikus szatíra legnagyobb veszélyforrásként a A Kígyó Biciklizik folyóirat értő olvasóit jelöli meg, akik a kultúramegtartás bűnével veszélyeztetik a tömegek tervszerű elbutítását. A Függelék rovat zseniális áldokumentuma a cenzúráról és a hatalom félelmeiről. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom

A kézműves paradicsom és a traktorfüst esztétikája

A belvárosi luxuskávézók 4200 forintos, „etikus forrásból származó” kézműves paradicsomsalátája mögött a városi ember naiv, fuvolaszós illúziói állnak. A maró szatíra lerántja a leplet a bio-marketingről, és bemutatja a nyers valóságot: Józsi bát, a rozsdás MTZ traktort és a kizsákmányoló piacot. Mi történik, ha a felvásárló csak a termény értékének harmadát fizeti meg? Józsi bá sajátos módszerrel biztosítja a valódi bio-minősítést. A Glossza rovat kíméletlen írása a fogyasztói álszentségről. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom

Piszkos Fred és Fülig Jimmy a magyar társadalom boncasztala felett

Augusztus 20-án nemcsak a kenyér szárad, hanem az idegek is. A maró politikai szatírában Rejtő Jenő legendás alakjai, Piszkos Fred és Fülig Jimmy egy kocsmaasztal mellett boncolják fel a mai magyar társadalmat. Az ország három végzetes kupacra szakadt: a vakon tapsoló kormánypártiakra, a reflexből gyűlölködő ellenzékiekre és a politikai apátiába menekülő napágy-nemzetre. Fredék diagnózisa szerint a nemzeti minimum a potyautasság és a felelősséghárítás. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom