A csend kiabál

Egyensúlyban a valóság és az abszurd között.

A kígyó biciklizik

Közéleti vélemény portál

A kígyó biciklizik az erdőben, a nyúl csodálkozva kiáltja felé, hogy ezt lábak nélkül nem lehet. - Ja - kiált fel a kígyó, és azonmód dob egy dupla leszúrt hanyathátast.

Ahol a valóság a kabaréval flörtöl

Avagy mire kattintasz, ha már úgyis sírva nevetsz

A magyar politika annyira szürreális, hogy már rég be kellett volna tiltani – vagy legalább besorolni a fekete humor kategóriába. Itt minden egyes tartalom abból a fájdalmas felismerésből születik, hogy nálunk a közélet nem annyira köz-, mint inkább élet-halál harc. Ne aggódj, nem fogunk unalmas törvényszövegekkel vagy parlamenti statisztikákkal fárasztani – azt meghagyjuk az unalombajnok híroldalaknak. Mi inkább azt nézzük meg, hogyan lett a nemzet sorsa egy politikai valóságshow, ahol a castingot a zseb, a castingdöntést pedig a cinizmus nyeri.

A magyar politika olyan, mint egy régi Trabant: hangos, füstöl, nem kanyarodik, de valamiért mégis gurul. Ha meg nem gurul, hát toljuk. És közben azon vitatkozunk, ki nem rakta bele a motorolajat – miközben mindenki lopott belőle egy kanállal.

Szóval készülj, mert ebben a menüpontban a politika nem egy elvont fogalom, hanem napi élmény – néha rémálom –, és ha nem nevetnénk rajta, már csak üvölteni tudnánk.

Nyers valóság
Kiprovokált töréspont

Orbán Viktor 2025. június 28-án tudatosan tiltott be egy rendezvényt, amivel politikai konfrontációt provokált ki. A Budapest Pride így kormányellenes tüntetéssé alakult, miközben Karácsony Gergelyt célozta meg a hatalom – anyagilag és politikailag is meggyengítve. A rendőrség beavatkozása elkerülhetetlen lehet, különösen, hogy a Mi Hazánk ellentüntetése jogszerű, míg a Pride hivatalosan tiltott. A nap eseményei hazai és nemzetközi politikai következményekkel járhatnak, miközben Magyar Péter ügye szinte eltűnik a háttérben.

Tovább olvasom →
Politika
Pszichodráma helyett politika kéne
Magyar Péter nem lesz miniszterelnök – és ennek jó oka van Magyarország politikai közélete újra és újra ugyanabba a zsákutcába hajt bele: a megváltó keresésébe. A társadalmi frusztráció, a fásultság, az intellektuális kiüresedés és a végtelenített csalódások nyomán rendre feltűnik valaki, aki „kimondja, amit más nem mer”, „nem tartozik senkinek ...
Tovább olvasom →
A védtelen ember
Amikor a kudarc nem otthon marad
Az ember nem azért hibáztatja a politikai rendszert, mert tényleg a rendszer a hibás. Hanem mert nem bírja el a gondolatot, hogy a saját élete kisiklott. Legalább is a mai Magyarországon egy vékony réteg kivételével, szó nincs szegénységről, nyomorról, olyan élethelyzetekről, amiért a kormányzat volna a felelős. Te - Mi ...
Tovább olvasom →
Politika
Diagnóziskényszer
Van az a pont, amikor már nem elég annyit mondani, hogy „rossz politikus”. Amikor már nem működik az, hogy „nem értek vele egyet”. Amikor annyira ellentmond mindennek, amit normálisnak gondolunk, hogy kénytelenek vagyunk máshogy magyarázni. És akkor előjön: „Ez az ember beteg. Nárcisztikus. Pszichopata. Labilis.” Ez a diagnóziskényszer.
Tovább olvasom →