Nyelvi elszegényedés

A magyar nyelv gazdagsága mára drámaian csökkent: a közéleti kommunikáció szókincse diétára kényszerült. A nyelvi elszegényedés nem mellékhatás, hanem tudatos következmény, amelyet az internet, a politikai panelek és az algoritmusok gyorsítottak fel. Ez a folyamat kéz a kézben jár a funkcionális analfabétizmussal, és közvetlenül táplálja a kommentháborút. A szavak árnyalatainak eltűnése a gondolkodás szegényedését is hozza, így a vita nem meggyőzés, hanem panelek ismétlése. Visszaút csak tudatos nyelvhasználattal és oktatással lehetséges.

Nem nézek híreket, de megvan a véleményem

Az információs buborék, az álintellektualizmus és a kommentkultúra ma együtt formálják a magyar közvéleményt – hangosan, meggyőzően és tudás nélkül. A cikk kritikus szemmel mutatja be, hogyan vált a vélemény a tudás helyettesítőjévé, és miért hisszük azt, hogy „nem nézek híreket, de megvan a véleményem”. Mert nem az igazság számít, hanem a visszhang. És ha elég sokan mondják ugyanazt, abból igazságérzet lesz – még akkor is, ha semmi köze nincs a valósághoz.

Amikor a kudarc nem otthon marad

Az ember nem azért hibáztatja a politikai rendszert, mert tényleg a rendszer a hibás. Hanem mert nem bírja el a gondolatot, hogy a saját élete kisiklott. Legalább is a mai Magyarországon egy vékony réteg kivételével, szó nincs szegénységről, nyomorról, olyan élethelyzetekről, amiért a kormányzat volna a felelős. Te – Mi vagyunk a felelősők, bármennyire is nehezen érted meg, vagy bármilyen vadul is utasítod ezt el.
Az egyik legárulkodóbb tünete ennek a lelki folyamnak, amikor valaki a saját magánéleti kudarcait – egy elhidegült, kiüresedett párkapcsolatot – nem önmagában, nem a kapcsolatában, hanem a társadalomban, a politikában, a „hatalomban” látja meg.