A csend kiabál

Egyensúlyban a valóság és az abszurd között.

A kígyó biciklizik

Közéleti vélemény portál

A kígyó biciklizik az erdőben, a nyúl csodálkozva kiáltja felé, hogy ezt lábak nélkül nem lehet. - Ja - kiált fel a kígyó, és azonmód dob egy dupla leszúrt hanyathátast.

A the Zone-rejtélyGazdasági alkímia és a politikai messiástudat metszéspontja

Vannak a világon megmagyarázhatatlan jelenségek. A Stonehenge építése, a gömbvillám, vagy az, hogy hová tűnik a fél pár zokni a mosógépből. De 2024 óta a magyar gazdaságtörténet egy újabb, minden eddiginél súlyosabb rejtéllyel gazdagodott: ez a the Zone Kft és annak spirituális vezetője, a szakmát politikai messiás-tudatra cserélő Vályi István (született: Stefán).

A matek, amiért a Nobel-díj is kevés

Kezdjük a legszórakoztatóbb résszel: a számokkal, amik előtt a klasszikus közgazdaságtan úgy omlik össze, mint egyszeri autós újságíró a kettőstömegű lendkerék javítási számlája láttán. A 2024. júniusában alapított cég leadott adatai alapján Vályi úr nem csupán véleményvezér, hanem a pénzügyi transzmutáció nagymestere.

A the Zone Kft ugyanis a hivatalos beszámolók szerint 5,6 millió forintos éves árbevételt produkált a tavalyi évre. Ez egy remek összeg, ha az ember egy kézműves szakállolaj-manufaktúrát visz a garázsban, de a „Zone” univerzumában ez a zsebpénznyi összeg valóságos csodákra képes. A nyilvános adatok szerint a cég 2024 novembere óta 5-9 főt foglalkoztat. Ha feltételezzük, hogy ezek az emberek nem a puszta lelkesedésből és Vályi úr karizmájából nyerik az energiát, a bérköltségük és a járulékaik már egyetlen hónap alatt felemésztenék a cég teljes éves bevételét.

De a csoda itt nem áll meg! Ebből az 5,6 millióból – ami egy komolyabb prémiumautó éves szervizköltsége – nemcsak a béreket fizették ki (valamiből), de maradt belőle 544 ezer forint adózott eredmény is. És persze futotta belőle már a 2025-ös „világkörüli turnékra” is. Mert a Zone-ban a stáb nem a Velencei-tóhoz jár lángosozni: Amerika, Japán, távoli horizontok. Hogyan jön ki 5,6 millióból egy komplett, többfős stáb tengerentúli utaztatása, hetekig tartó szállása és a professzionális utómunka? A válasz valahol a hitvilág és a kreatív könyvelés határmezsgyéjén lebeg. Ez már nem gazdálkodás, hanem gazdasági sci-fi.

A metamorfózis: Amikor a hengerfej politizálni kezd

Vályi útja a szakmai hitelességtől a politikai dühöngőig egy lassú, de látványos erózió volt. 2019 és 2021 között még csak amolyan „minden sz*r ebben az országban” felütéssel indított, amit a nézők a tipikus magyar virtus részének tekintettek. 2022-ben azonban a gátak átszakadtak, és a korábbi szakember átadta helyét a megmondóembernek.

2025-re pedig eljutottunk oda, hogy Vályi már nem autót tesztel, hanem rendszert dönt – legalábbis a saját digitális visszhangkamrájában. Az újságírás alapvető szabályait (tudják: tények, forráskritika, hideg fej) elegánsan a garázs sarkába söpörte, hogy átadja a helyét a tiszta, desztillált érzelemnek. Úgy ront neki a jelenlegi kurzusnak, mint egy fékhibás Kamaz a lejtőn: sokszor az érzelmeire alapozva, a tényeket pedig csak a visszapillantó tükörből figyelve. Nem látunk nála nyílt ellenzéki szekértolást – ahhoz valószínűleg túl nagy az egója –, de a kormányzat becsmérlése nála néha már-már kényszeres, ami a jelenlegi közhangulatban pont ugyanazt a célt szolgálja.

Kritika? Az nálunk "alkatrészhiány" miatt nem elérhető

A legérdekesebb azonban Vályi „demokratikus” attitűdje. Miközben a sajtó függetlenségéért és a vélemények sokszínűségéért aggódik a kamera előtt, a saját háza táján a legkeményebb cenzúrát vezette be. Aki a belső köréből rámutat arra, hogy szakmailag hiba volt a politikai fonalat ennyire túltekerni, az gyorsabban találja magát a „tilt-töröl-hárít” Bermuda-háromszögében, mint egy lejárt műszakis autó a bontóban.

A kapcsolatait égeti, a szakmai ellenvéleményeket nehezen viseli, és láthatóan csak azokkal tud együttműködni, akik feltétel nélkül asszisztálnak az újonnan talált influenszer-szerepéhez. Vályi István egy olyan steril zónát épített maga köré, ahol csak az ő hangja visszhangozhat, felerősítve azt a látszatot, hogy ő az utolsó független bástya – még ha a bástya alapozása, mint láttuk, meglehetősen ingatag számokból is áll.

Tények a the Zone mögött

  • Cégnév: the Zone Kft.

  • Alapítás ideje: 2024. június 4.

  • Bejelentett létszám: 5–9 fő (2024. novemberétől)

  • Nettó árbevétel (2024): 5 600 000 Ft

  • Adózott eredmény (2024): 544 000 Ft

  • Aktuális tevékenység (2025): Magas költségvetésű külföldi forgatások, politikai tartalmú élő rendezvények.

Záróakkord: Ki tankolja a Zone-t?

Végül marad a kérdés, amit minden józanul gondolkodó néző feltesz: ha a matek nem adja ki, és a tartalom ennyire egyoldalúan érzelmi alapú, akkor ki is áll a számlák mögött? Mert a YouTube-megtekintésekből nem lehet 5-9 embert Japánba reptetni és közben nyereséget is kimutatni 5,6 milliós forgalom mellett.

A the Zone-rejtély megoldása valahol ott lehet, ahol a függetlenség mítosza véget ér, és a rejtélyes finanszírozás elkezdődik. Vályi István talán nem „megvilágosodott”, csupán talált egy olyan piacot, ahol a düh értékesebb valuta, mint a szakértelem. Csak vigyázzon: a politikai természetű figyelem olyan, mint a nitró az autóban – nagyot lök, de ha elfogy, a motor hamarabb sül be, mint gondolná.


Szerkesztőségi megjegyzés: A cikkben szereplő, a the Zone Kft-re vonatkozó gazdasági adatok (alapítás dátuma, létszám, árbevétel, adózott eredmény) közhiteles forrásból, a mindenki számára elérhető állami cégnyilvántartásból származnak. A cikk többi része a szerző szubjektív véleményét és szatirikus értékítéletét tükrözi, melyet Vályi István közszereplő nyilvános tevékenysége és kommunikációja alapján fogalmazott meg.