Patriotizmus
Amikor a hazaszeretet nem a szomszéd gyűlöletével kezdődik.
A patriotizmus nem egy dobozos nemzeti színű sör, amit augusztus 20-án a tűzijáték előtt bontasz fel. Nem a karcos hangon előadott, torokból üvöltött himnusz a meccs előtt, és nem is az, hogy minden második Facebook-posztban a „magyar szív dobbanását” hallgatjuk egy kamuvers alól. A patriotizmus több annál, mint hogy elmondod: „itt születtem, és ez a hazám” – a patriotizmus az, hogy látod, mi fáj ebben az országban, és mégis itt akarsz maradni, sőt, változtatni.
Ebben a kategóriában olyan írásokat találsz, ahol a szerzők nem zászlót lengetnek, hanem kérdeznek, kételkednek, néha szitkozódnak is – de mindig úgy, hogy közben ordít belőlük: szeretik ezt az országot. Mert itt a haza nem egy plakát, hanem egy büdös menzaebéd, egy vasárnapi rántott hús, egy vidéki buszmegálló, vagy épp az, hogy már megint a rokon vette meg a közbeszerzést. Az igazi patriotizmus ugyanis nem giccses, hanem fájdalmasan őszinte. És néha röhög rajta, mert másképp nem bírná ki.
Ajánlott olvasnivalók ebben a kategóriában:
– Mitől magyar a magyar? És mitől nem?
– Mi van a nemzeti büszkeségen túl?
– Hogyan szeretheted a hazádat, ha nem tudsz hazudni magadnak?
Témák, amiket itt gyakran érintünk: honvédelem, nemzeti ünnepek, nemzettudat, kettős identitás, trianon-trauma, emigráció és hazatérés, meg hogy tényleg jó-e mindig a magyar narancs.
1848 méter zászló – Egy séta a megértésért
2025 június 1-jén különleges eseményre hívjuk a magyarokat: 1848 ember visz végig egy 1848 méter hosszú magyar zászlót az Andrássy úton az Operaháztól a Hősök teréig. A zászlóból a téren élő kokárda formálódik, amelyet egy négyszáz méteres székely zászló ölel körbe – a közelgő összetartozás napjára utalva. Az esemény nem politikai demonstráció, hanem közös gesztus. A zászló itt híd lesz ember és ember között. Pártállástól, meggyőződéstől függetlenül. Egy nap, amikor tisztelettel végigsétálhatunk egymás mellett – egy közös zászlóért.