A védtelen ember
Amikor már nem tudod, mitől félsz, csak azt, hogy mindig menekülnél valami elől
Ez itt A védtelen ember kategória. Az a sarkából kifordult valóság, ahol mindenki mindent túlmagyaráz – leginkább önmagának. Ahol a mentális védtelenség nem diagnózis, hanem hétköznapi állapot. Itt nem páncél van, hanem kifordított kabát, amin belül a szorongás is otthon érzi magát. Az ember, aki ebben a kategóriában megszólal, nem mindig beszél világosan – mert nem tudja, mitől fél igazán. Csak azt tudja, hogy fél.
Menekül. Előbb a hírek elől, aztán a családi csoportchat elől, végül saját döntései elől is. És közben önigazolja magát, újabb és újabb posztokban, kurzusokban, mantrákban, pszichohackekben. Hátha attól kevésbé lesz zavaros a belső monológ.
Ez a kategória azoknak szól, akik nem keresnek többé kapaszkodót a külvilágban – mert már belül is elvesztek. De itt legalább együtt vagyunk ebben a szép, kényelmes pánikban. Szóval ha te is gyakran hallod, hogy „ezt most magadnak mondtad, ugye?”, akkor jó helyen jársz.
Nyelvi elszegényedés
A magyar nyelv gazdagsága mára drámaian csökkent: a közéleti kommunikáció szókincse diétára kényszerült. A nyelvi elszegényedés nem mellékhatás, hanem tudatos következmény, amelyet az internet, a politikai panelek és az algoritmusok gyorsítottak fel. Ez a folyamat kéz a kézben jár a funkcionális analfabétizmussal, és közvetlenül táplálja a kommentháborút. A szavak árnyalatainak eltűnése a gondolkodás szegényedését is hozza, így a vita nem meggyőzés, hanem panelek ismétlése. Visszaút csak tudatos nyelvhasználattal és oktatással lehetséges.